Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. VOJNIK MÁRIA
3214 a szükséges mértékben, vagy ahogy ezt az előterjesztés írja: ezeknek a programoknak a lassítására kényszerül a kormány. Szeretném megkérdezni, hogy az 5 százalékos gazdasági növekedés időszakában vajon biztose, hogy erre nem lett volna fedezet? Az egészségügyi intézmények folyamatos működési gondokkal küszködnek. Képviselőtársaim előtt több változatban szerepelt már az önkormányzati csődtörvény módosítása, illetve a hatályba léptetés elhalasztása. Ma az a helyzet, hogy a tulajdonos települési önkor mányzatok, akik gazdái és felelősei az adott intézményben folyó beruházásoknak, pótlásoknak és fejlesztéseknek, nem bírnak elegendő anyagi eszközzel ezek teljesítésére. Ők maguk egy saját forrással - aminek ugyancsak szűkében vannak - pályázhatnának a címz ett és céltámogatások körében megkezdett fejlesztésekre, ha lenne ehhez elegendő lehetőségük. Ma azonban az önkormányzatoknak csak egy egészen kis része van abban a helyzetben, hogy még a rendelkezésre álló lehetőségekkel is élni tudjon. Ezért tehát egy af féle, ha úgy tetszik, vészmegoldásként terjesztettük elő 504. számon az egészségügyi feladatok ellátásáért a települési önkormányzatok egészségügyi normatíváját. A vitá ban elmondtuk, hogy mi magunk sem tartjuk ezt egy olyan végső megoldásnak, amely az egészségügyi intézmények, illetve az egészségügyi intézményeket működtető települési önkormányzatok minden gondját megoldja. Mégis azt gondolom, hogy ebben a nagyon nehéz i dőben ez az egészségügyi normatíva valamennyire segítene mind az önkormányzatoknak, mind az egészségügyi ellátó intézményeknek. (2.50) Tisztelt Képviselőtársaim! Utoljára szeretnék beszélni azokról a közalkalmazottakat érintő bérkérdésekről, amelyeket a kö zponti költségvetéshez nyújtottunk be, és amelyekre az inspirációt kormánypárti képviselőtársaink javaslataiból kaptuk. Változatlanul azt gondolom, hogy a közalkalmazottakat végzettségük, képzettségük, a szakmai hierarchiában elfoglalt helyük, szolgálati i dejük alapján kell egymástól megkülönböztetni. Mi azonban nem gondoljuk, hogy közalkalmazott és közalkalmazott között ágazatonként kell évenként vagy akár a következő évben különbséget tenni, mert a tőle várható haszon és az egyenlőtlen változtatásból adód ó kockázat, a közalkalmazottak szembefordítása egymással jó eredményt szülhetne. Én nem hiszem, hogy van ebben a Házban olyan képviselő, aki egy kicsit is ismeri az egészségügyben és a szociálpolitikában dolgozó közalkalmazottak bér- és anyagi helyzetét, t ársadalmi megbecsültségét, aki azt mondaná, hogy a szociális területen vagy az egészségügyi ágazatban dolgozók nem érdemlik meg, ha úgy tetszik, nem szorulnak rá erre a fejlesztésre; azt gondolom, ebben közöttünk valószínűleg nincsen vita. Ezért hát ugyana zzal a technikával és ugyanazzal az indoklással adtuk be az egészségügyi dolgozók bérfejlesztésére vonatkozó módosító indítványainkat. A bizottsági vitában az előterjesztők a házszabályszerűtlenséggel indokolták részben az előterjesztés el nem fogadását, de ugyanolyan házszabályszerűtlen a másik módosító indítvány is. Az érvelést azonban, mely szerint a kormány azt a prioritást fogadta el, amelyet elfogadott, úgy, ahogy elfogadta, de senki sem mondott olyan érvet, amelyik arról szólt volna, hogy az egészsé gügyi ágazatban vagy a szociális ágazatban dolgozó közalkalmazottak miért nem kaphatják meg ezt a bérfejlesztést. Ezért a mi számunkra ez az indítvány ilyen értelemben nem is kezelhető. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen a hajnali órán megköszönöm a figyelmük et, és köszönöm a türelmüket is. Ez az indoklás a benyújtott módosító indítványokhoz szándékosan kerülni próbált minden olyan érvet, amelyet a módosító indítványokkal szemben az úgynevezett nagypolitika szintjén fel lehet használni. Mert mi azt gondoljuk, hogy a két fejezethez benyújtott indítvány, és a két fejezet maga is olyan természetű, ahol az együttgondolkodás, a politikai pártok közötti együttműködés és - akár tetszik, akár nem: - a szükség kikényszerítette konszenzus az egyetlen járható út. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
