Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. WIENER GYÖRGY
3205 megoldást az Alkotmánybíróság alkotmányosnak ítélte, csak a gázközművek esetében nem. Nagyon érdekes, hogy miért nem. Azért, mert az 1969. évi VII. törvény nem tartalmazta azt a kitételt, mely szerint a gázközművek kizáról agos állami tulajdonban vannak, csupán egy utalás volt arra, hogy a fogyasztói vezetékek a megépítésük után azonnal állami tulajdonba kerülnek. Itt egy ráutaló magatartás volt tulajdonképpen a törvény megfogalmazása szerint. Ez a szabály eredményezte többe k között azt, hogy nemrég az Alkotmánybíróság végül is az emlékezetes és ezen vita során sok alkalommal említett döntését meghozta. (Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Nagyon rö viden utalnom kell tehát arra, hogy a gázközműprobléma nemcsak az előző kormánynak, hanem az azt megelőző kormánynak is a problémája, tehát ma a FideszMDFKisgazdapárt csak részben örökölte meg e téren az MSZPSZDSZkormány problematikus vagy annak vélt döntését, javarészt az azt megelőző kormánynak egykori saját önmagával kerülvén szembe, annak a döntéseit örökölve meg került abba a helyzetbe, hogy most egy 50 milliárd forint körüli - de lehet, hogy ennél nagyobb, az sem kizárt, hogy ennél kisebb - össze g önkormányzatok számára történő juttatására legyen kötelezett. Természetesen a konkrét megoldás még hátravan, én csupán arra szerettem volna felhívni ezzel kapcsolatosan a figyelmet, hogy az önkormányzati finanszírozás problematikáját semmiképpen nem lehe t a gázközművagyonnal összefüggő, most már nyolc éve tartó kérdéskörrel összekötni. Nagyon röviden érinteni szeretnék még egy módosító indítványt, ez nem az önkormányzatokat érinti kizárólag, hanem minden köztisztviselőt érint. Az 59. és 60. számú módosító indítványra utalnék. Az 59. és a 60. számú módosító indítvány egyaránt szocialista képviselőktől származik, a megoldási mód, amit javasolnak, eltérő. Én most, ilyen kései órákban nem is a sajátos megoldásokról beszélnék, hanem arról, miért születtek ezek a módosító indítványok. Ezek a módosító indítványok a kormánynak azt a szándékát próbálják kivédeni, amely a köztisztviselői karban érdemes és kevésbé érdemes köztisztviselők között tesz különbséget. Az az elképzelés ugyanis, amely szerint a köztisztviselő k egy adott szervezetnél 40 százalékban részesedhetnek a személyi juttatás terhére személyi fizetésben, lehetőséget teremt arra, hogy a politika ne csak a köztisztviselői kar felső szféráiban, az úgynevezett politikai hivatalnokok körében és az az alatti s zintre hatoljon be, hanem az egész köztisztviselői kar semlegességét kétségbe vonja. Abban az esetben, ha 40 százalék kaphat kiemelt lehetőséget, és ez azt eredményezi, hogy ezáltal kettészakad egy szervezet, akkor értelmét veszti a közszolgálati előmenete li rendszer, értelmét veszti a közszolgálati illetménytábla, értelmét veszti mindaz, amivel a köztisztviselői törvény védeni kívánja a köztisztviselőket a direkt, közvetlen politikai befolyásolás alól. Tavaly megszületett az 1997. évi CI. törvény, amely vá laszt ad arra a kérdésre, milyen is legyen valójában a politika és a közigazgatás kapcsolata a kényes területeken. Ez a CI. törvény megteremti - részben német mintára, részben a magyar tapasztalatok figyelembevételével - a politikai tanácsadó, politikai fő tanácsadó intézményét. Ez az a kör, tisztelt jelen lévő kormánypárti képviselők, amely befolyásolható direkt módon a kormányváltások által, ez az a kör, amely elmozdítható. Már az is nagyon problematikus, hogy a közigazgatási államtitkárok és a helyettes á llamtitkárok Magyarországon a politikai szférába kerültek át. Az is problematikus, hogy a politikai váltások elérik a főosztályvezetői kart is. Az azonban különösen kirívó megoldás, amely a köztisztviselői kar egészét érintené a kormány által javasolt módo n. Ezért azt javaslom a kormány jelen lévő igen tisztelt képviselőinek, hogy Keller László és dr. Nagy Sándor képviselők módosító javaslatát fontolják meg, vegyék figyelembe, és ennek alapján a törvényjavaslat 74. §át hagyják el. Konkrét módosító indítván yokról többet nem beszélnék, meg lehetne még néhányat említeni, amelyek különféle központi, közigazgatási szerveket érintenek, illetőleg a bírói és az ügyészi kart. Talán annyit mondanék, hogy megfontolandóak azok a részben szabaddemokrata, részben szocial ista képviselőtársaim által beterjesztett módosító indítványok, amelyek a bírák és az ügyészek helyzetét
