Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - KELLER LÁSZLÓ
3188 Az óra nyilván az ellen tiltakozott, hogy húsz perce az Országgyűlés újabb törvénysértést követ el. Igaz ugyan, hogy a kormánytöbbség számos ponton módosította az államháztartási törvényt , most egy újabb módosítást készítenek elő, de nem voltak ebben kellőképpen körültekintőek, és ezt a határidőt elfelejtették kimódosítani az államháztartási törvényből. Örülök, hogy az elnök úr vezeti jelenleg az ülést, tehát ő is tudja mérlegelni annak a súlyosságát, hogy a költségvetés késedelmes benyújtása következtében egy újabb törvénysértést követ el a kormánytöbbség. Mi figyelmeztettünk erre a költségvetés benyújtásának halasztásával kapcsolatban, hogy nem lesz mód a törvényeknek megfelelő költségvet ési eljárásra. Ezt borzasztóan sajnálom, és nem is tudom, hogy ilyenkor mi a teendő. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Szívesen tájékoztatom Bauer Tamás képviselő urat, a Házbizottságban volt egyébként szó erről a kérdésről, amit ő fe lvetett. Amikor a költségvetés tárgyalását ütemeztük - és ebben a Házbizottság tagjai egyetértettek, így az SZDSZ frakcióvezetője is ezen a házbizottsági ülésen, ezt a jegyzőkönyvek tanúsítják , akkor világos volt mindenki számára, hogy ezen a ponton ezt a bizonyos törvényi határidőt nem tudja tartani az Országgyűlés. Akkor a Házbizottság tagjai közül senki sem kifogásolta, tudomásul vették, hogy a kialakult helyzetben ez előfordulhat, olyannyira, hogy arra is felhívták többen a figyelmet, erre megint csak emlékeztetem önöket e késői órában, s nem érdemes arról elfeledkezni, hogy nem példa nélküli, ettől persze még ez sajnálatos esemény, de '95ben és '96ban is ugyanez, sajnos, megtörtént. Ami pedig az időt illeti, erről a vitát már egyszer lefolytattuk ké t héttel ezelőtt, amikor szintén így a hajnali órákban folytatódott a vita. Van erre vonatkozóan egy érvényes állásfoglalása az alkotmányügyi bizottságnak, amit még korábban, valamikor '95ben vagy '96ban fogadott el, ráadásul ezt a kiküldött napirendben is jeleztük, hogy vélhetően a szándékok szerint lezárul 24 órakor, de ha nem - és ezt megint csak a Házbizottság jegyzőkönyve világosan rögzíti, kifejezetten Vancsik Zoltán frakcióvezetőhelyettes úr kérdésére elmondtam , amennyiben nem fejeződik be a rés zletes vita, akkor természetesen addig folyik, amíg a felszólalási szándékok alapján folynia kell. Tehát ilyen értelemben átnyúlhat a hajnali órákra, ezt megint csak mindenki a Házbizottság tagjai közül tudomásul vette. Úgy éreztem, Bauer Tamás nem azzal a szándékkal fogalmazta meg gondolatait, hogy most halasszuk el a részletes vitát. (Bauer Tamás nemet int.) Akkor nem értettem félre, köszönöm szépen. Kétperces hozzászólások viszont még vannak. Elsőként Keller László képviselő úrnak adom meg a szót. KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Orosz képviselőtársam nagy ívű, több mint ötven perces hozzászólásának csak egy mozzanatára szeretnék visszatérni. Ő ugyanis - mint ahogy ma már többen a vitában - megemlékezett az 1995ös módo sító indítványunkról, amit Gaál Gyula képviselőtársammal nyújtottunk be akkor. Orosz képviselőtársam úgy szólt erről a módosító javaslatról, hogy tulajdonképpen a kormány fedőneve volt ez a javaslat, és párhuzamba állította, egy lapon emlegette a CsúcsMád iFontféle jelenlegi módosító indítványokkal. Én szeretném felhívni a figyelmet, hogy jelentős eltérés van a két módosítóindítványcsomagot benyújtó személyek között, hiszen akkor ez a módosító indítvány nem bírta a kormány támogatását - sajnálatos módon , de később persze a kormány is ennek a jóságát, hatékonyságát elismerte. A másik pedig, ami megkülönbözteti a mostani módosítóindítványcsomagot benyújtó képviselőktől az általunk benyújtott módosító javaslatokat - merthogy mi is nyújtottunk be a kormány kérésére és a kormány szándékának megfelelően, ez kétségtelen, de általában ismertük a módosító javaslatok tartalmát, és nagyon megnéztük azt, hogy mit vállalunk föl a kormány szándékából, és nyilvánvaló, hogy ami nem volt fölvállalható, azt nem vállaltuk föl, nem úgy, mint ahogy most a költségvetési bizottság kormánypárti tagjai fölvállalták azt a bizonyos nevezetes 77. és 92.
