Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. OROSZ SÁNDOR - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. OROSZ SÁNDOR
3186 (0.10) A következő indítványcsoport, amelyről reményeim szeri nt már talán rövidebben szólhatok. Azt gondolom, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás számtalan összefüggése a napi életet is érintő módon befolyásolja, és ha kellő gazdasági háttérrel és kellő felkészültséggel érünk oda, akkor mindenképpen javítja az ország - reményeim szerint - minél nagyobb számú állampolgárának az életét. Ebben az egész összefüggésrendszerben egy sajátos helyet betöltő ügyre szeretnék négy ajánlási pont kapcsán rávilágítani. Ez pedig a 110., a 144., a 225. és a 433. számú indítvány pontok, és talán nem haragszanak érte, de eltekintek a felsorolástól; ezt ugyancsak szocialista párti képviselőtársaimmal együtt nyújtottam be. Ezen módosító indítvány benyújtására két okból került sor. Az egyik - és ez talán a döntő ok , hogy nagyobbrész t az előző ciklusban is a mezőgazdasági bizottság tagjai voltak azon képviselőtársaim, akik velem együtt aláírták ezt a módosító csomagot, és az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága - időnként más bizottságok támogatását is élvezve - sokat tett annak érde kében, hogy a tisztelt Ház még az előző ciklusban elfogadja az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényt. Az állatok védelme és kímélete higgyék el kérem, nem úri passzió. Az egyik oldalon azonban úgy tűnik, hogy az ebből eredhető előnyöket vagy az ebből eredhető reflektorfényt és babérokat igyekeznek learatni, a költségvetésben pedig mintha ezt az egész ügyet meg nem történtté kívánnák tenni. A jelenlegi összetételű Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága ellenőrző albizottságának elnökeként kértem tá jékoztatást arra nézvést, hogy hogyan is áll az állatvédelmi törvény végrehajtása. Tettem ezt azért, mert a jelzések, döntően az állatvédők, a természetvédő szervezetek jelzései és a saját tapasztalatom, valamint képviselőtársaim tapasztalatai is azt mutat ták, hogy bizony kérem, mintha ellazsálni készülnének ennek a törvénynek a végrehajtását. Kaptunk egy tájékoztatást, ebben a tájékoztatásban döntő módon megerősítették, hogy az ellazsálási szándékkal kapcsolatos - hogy mondjam - elképzelésünknek van alapja , van reális alapja, de - és nagyon örülök, hogy ebben sok kormánypárti segítőtársunk akadt - végül is a kormányzaton belül nem az vált uralkodóvá, hogy ezt a törvényt úri passziónak, egyszer elfogadott, soha be nem tartandó valaminek tekintsük, hanem ezt igenis végre kívánják hajtani. Én őszintén örülök, hogy így nyilatkozott a pénzügyminiszter úr is, én őszintén örülök, hogy döntően az ellenőrző albizottság működésének erjesztő hatására ma már úgy áll a helyzet, hogy a végrehajtási rendeletekről el lehet mondani, hogy talán úgy jelennek meg, hogy január 1jével az eredeti elképzeléseknek megfelelően hatályba tud lépni az állatok védelméről szóló törvény. Csakhogy mondhatnák - és teljes joggal , hogy ez nem az állatvédelmi törvény védőbeszéde vagy azzal ka pcsolatos vita, hanem költségvetési törvény. Igen kérem, de ez költségvetést érintő tétel! Ha valaki megnézi az előttünk fekvő törvényjavaslatot, ebben se sok, se kevés, egészen pontosan semmi nem szerepel ezekről a kérdésekről. Ezt a hiányt javasoltuk pót olni Simon, Karakas, Lakatos, Pásztohy, Zatykó, Németh és Herbály urakkal. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Szocialista képviselőkkel...) Az utolsó tétel. (Dr. Solymosi József közbeszólása.) Azt jelzi Solymosi képviselőtársam, hogy őt kihagytam a felsorol ásból. Igaza van! (Szili Sándor: Még a végén sértődés lesz belőle!) Befejezésül, illetve utolsó csomagként engedje meg a tisztelt Ház, elnök úr, hogy figyelmükbe ajánljam az ajánlás 89., 205., 411., 442. és 524. pontjaiban szereplő indítványt, amelyet ugya nezen képviselőtársaim írtak alá, de ezek közül leginkább egy képviselőtársamat szeretném kiemelni, Karakas János képviselőtársamat, aki nem egyszerűen csak aláírója ennek a törvényjavaslatnak, hanem önállóan egy önálló képviselői indítvánnyal már egyszer kísérletet tett arra, hogy ezt a Házat meggyőzze arról: nemhogy a mezőőri szolgálatra szánt állami pénzek lefaragása, hanem sokkal inkább az állami támogatással létrehozható mezőőri szolgálatok számának a szaporítására lenne szükség, pláne, ha elfogadják t isztelt kormánypárti képviselőtársaim az ellenzék által javasolt módosításokat.