Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára:
3156 történelmi egyházak támogatását akkor, amikor az állampolgárok maguk - amikor döntési lehetőségük v an arra, hogy a befizetett adójukból utaljanake tovább az egyházaknak - ilyen kis mértékben élnek ezzel a lehetőséggel. Azt a módosító indítványunkat, amelyet ezzel kapcsolatban benyújtottunk, legalábbis illene megfontolniuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a z MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Szólásra jelentkezett Várhegyi Attila, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának politikai államtitkára. Várhegyi urat illeti a szó. VÁRHEGYI ATTILA , a Nemzeti Kulturális Örökség Minis ztériumának államtitkára : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Ígérem nem fogok olyan hosszan beszélni, mint az előttem szóló, csak néhány pontban szeretnék reagálni az egyházzal kapcsolatosan elhangzottakra. Amikor a miniszterelnök úr arról szólt, ho gy nem az egyház és állam szétválasztása, hanem az egyház és állam együttműködése van napirenden, akkor nem tett mást, mint idézte a parlament által elfogadott kormányprogramot, idézte a Fidesz választási programját, amelyről önök azt szokták állítani, hog y a kormány nem tartja be, nem aszerint munkálkodik, amikor pedig betartja és aszerint munkálkodik, akkor az a baj, hogy azt teszi, amit megígért. Számunkra valóban nem az a cél, hogy az állam és az egyház szétválasztását hangsúlyozzuk, főleg nem egy olyan időszakban, amikor itt tartom a kezemben a történelmi egyházakkal való állami megállapodást, amely nem az összes, csupán a vatikáni, a szentszéki megállapodást követő megállapodások összessége. Azt elfelejtette elmondani képviselő úr, amit bizonyára ponto san tud, hogy a hittanoktatás összegének megállapodásba való bevonása kizárólag a katolikus egyházra vonatkozott, hiszen vele volt megállapodása a kormányzatnak, szemben az összes többi egyházzal. Itt kell pontosítanom, hogy a mai kormánypártok éppúgy elmo ndták, hogy a protestáns egyházak számára kedvezőtlen egy generális elv alkalmazása, hiszen más és más tulajdoni és hitéleti szerkezet alakult ki éppen a felekezetek különbségéből adódóan. Tehát nemcsak hogy szükséges, hanem muszáj kiegészítenie a kormányn ak a hittanoktatás forrását ahhoz, hogy valamennyi történelmi egyház gyakorolni tudja ezt a hivatását, és ehhez az államtól megfelelő forrást kapjon. Ami a második 1 százalékot illeti: valóban nem célja a kormánynak, hogy az állam és az egyház pénzügyi köl dökzsinórja lazuljon - ahogy ön fogalmazta; mondjuk inkább úgy egész pontosan, hogy elszakadjon, hiszen a köldökzsinór nehezen tud lazulni , pontosan az a cél, hogy azokhoz a közfeladatokhoz, amelyeket az állam, illetve a kormányzat az alkotmányos berende zkedés figyelembevételével elismer közfeladatnak, megfelelő forrást biztosítsunk. Éppen eleget láttuk az elmúlt években azt, hogy folyamatos feladatátruházás volt a legkülönbözőbb szervezetekre, és ehhez a megfelelő forrás nem volt biztosítva. Azzal kapcs olatban pedig, hogy 11 százalék nyilatkozott adójának második 1 százalékáról és hogy ez milyen kevés, hadd említsem meg Olaszországot, ahol egyetlen voks elegendő. Nem kell megnevezni azt, hogy hány százalékot adna át az adott egyház számára, azt arányosít ja a kormányzat és az alapján adja a támogatást. Tehát szó sincs arról, hogy bárki el akarná szakítani ezt a bizonyos köldökzsinórt. Azt gondoljuk, hogy ezekkel a külön megállapodásokkal, járadékkiegészítésekkel mindazt a méltánytalanságot, amit az elmúlt évtizedekben elkövettek - kérem a különböző kormánypártok tagjait, nehogy véletlenül magukra vegyék ezt a korábbi időszakból; évtizedek méltánytalanságáról van szó , itt az ideje egy olyan időszakban, amikor nemcsak a magyar államiság, hanem a keresztény ség felvételének ünnepe elkövetkezik, akkor ezt biztosítsuk az egyházak számára, megpróbáljuk orvosolni ezt a méltánytalanságokat, hogy lehetőséget biztosítsunk mind az egyházak, mind az egyházakhoz kötődő nem hívők, mind pedig a hívők számára a méltó ünne plésre. Jól tudjuk, hogy elmúlt években is fillérekből és forintokból szedték össze a templomok tatarozására a pénzt, amit korábban meg sem tehettek.
