Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS
3154 két módosító indítvány, amit benyújtottam, azon ritka módosító indítványok közé tartozik, amelyek csak megtakarítást jelentenek a költségvetés számá ra, és gondolom, ez önmagában véve az államtitkár úr számára bizonyosan rokonszenves. Az egyik módosító indítvány egyszerűen törli a költségvetésből a hittanoktatás támogatása címen megjelölt 1,7 milliárd forintot; a másik módosító indítványom, a 439. szám ú pedig az egyházak támogatásán belül a "különmegállapodásokra" cím alatt megjelenő 1,356 milliárd forintot törli. Vajon miért, tisztelt Országgyűlés? Mi az oka annak, hogy ezt a két tételt törölni javasoljuk a költségvetésből? Kezdem az elsővel: a hittano ktatás támogatására szolgáló 1,7 milliárd forinttal. Miről van itt szó, tisztelt Országgyűlés? S itt egy kicsit vissza kell mennünk időben. Magyarországon 1997ig hosszú idő óta lényegében változatlanul működött a magyarországi egyházak költségvetési támog atásának rendszere, amely részekre szabdalva, különböző jogcímeken tartalmazta az egyházaknak az állami költségvetésből juttatott különféle összegeket, és ezek között volt egy olyan rovat, hogy hitoktatók támogatása vagy hitoktatók óradíja - már nem emléks zem a pontos megnevezésére , és amelynek keretében a hitoktatás, a hitoktatók óradíját, a hitoktatók számára az egyházak által kifizetett összeget fizette az állam. Ezt a finanszírozási rendszert 1998ban felváltotta egy új finanszírozási rendszer, amely azon az egyházfinanszírozási törvénycsomagon alapult, amelyet 1997 végén fogadott el az előző Országgyűlés, és amely azon a megállapodáson alapult, amelyet a Hornkormány kötött a katolikus egyház képviselőivel; ezért is nevezik vatikáni vagy szentszéki m egállapodásnak, noha a magyar delegáció lényegében a magyar katolikus püspökökből állt, tehát valójában ez a Magyar Katolikus Püspöki Kar és a Hornkormány közötti megállapodás volt. Azt is tudják képviselőtársaim, hogy mi, szabaddemokraták sok okból ellen eztük ezt a megállapodást, és erős fenntartásaink voltak azzal az egyházfinanszírozási rendszerrel szemben is, ami ennek nyomán kialakult. Az azonban tény, hogy ez a finanszírozási rendszer a magyar kormány és a Magyar Katolikus Püspöki Kar, illetve a kat olikus egyház egyezségén alapult, és ennek az egyezségnek része volt az, hogy a hitoktatók korábbi támogatását beolvasztották a nagy, átfogó egyházi támogatásokba. Alapjában véve két, az állam által nyújtott finanszírozási forma váltotta föl a korábbi sokf éle formát: az egyik az a bizonyos garantált 1 százalékos támogatás; a másik az úgynevezett járadék, amelyet, legalábbis névlegesen, a vissza nem adott ingatlanok után kaptak az egyházak, valójában azonban egy megállapított finanszírozási összeg volt. Szer etném hangsúlyozni: a magyar katolikus egyház vezetői maguk megállapodtak erről a támogatási módról a magyar kormánnyal. Majd abban a pillanatban, amint megtörtént a kormányváltás, előálltak - Gyulay püspök úr - azzal, hogy tőlük elvették a hitoktatók támo gatását, megszűnt a hitoktatók támogatása, és elvárják az új kormánytól, hogy ezt ismét nyújtsa az egyházaknak. S a kormány pedig elébe ment, ha úgy tetszik, ennek az igénynek, és azzal kezdte, hogy újra folyósítani fogja a hitoktatók támogatását, amit a c súnyacsúnya Hornkormány állítólag megszüntetett. Nos, szeretném még egyszer hangsúlyozni: nem megszüntette, hanem beolvasztotta! Hiszen a '98as költségvetésben az egyházak támogatása körülbelül 40 százalékkal haladta meg a '97es összeget, különböző új formákban, tehát a hitoktatók támogatását beolvasztották. Azért olvasztották be egyébként, tisztelt államtitkár urak, mert elfogadták az egyházak is a kormánynak azt az álláspontját, hogy maga a hitoktatás finanszírozása semmiképpen sem tekinthető állami f eladatnak, amit az állami költségvetésből kellene folyósítani, tehát ilyen formában szüntették meg, de hogy ezzel ne járjanak az egyházak rosszul, beolvasztották az általános támogatásba. Ezek után azt mondani, hogy ismét bevezetjük a hitoktatók támogatásá t, és hitoktatás támogatása címen plusz 1,7 milliárdot juttatni az egyházaknak, ez azt jelenti, hogy az új kormány duplán kívánja finanszírozni a hitoktatást, holott meggyőződésem, hogy ha komolyan vesszük az állam és egyház elválasztásának elvét, akkor ez egyszer sem indokolt. Nem azért javasoljuk ennek a rovatnak a törlését, mert feltétlenül meg akarunk takarítani 1,7 milliárd forintot, hanem mert elvileg tartjuk