Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS
3147 a kérdésre térnék vissza és még egyszer összefoglalnám a Szabad Demokraták Szövetségének álláspontját a 20., a 77. és a 92. pontban közölt módosító javaslatokkal kapcsolatban. Másods zor azokkal a módosító indítványainkkal kívánok foglalkozni, amelyeket Béki Gabriellával közösen nyújtottunk be a családi támogatásokkal és a nyugdíjjal kapcsolatban. Az ilyen tárgyú módosító javaslatokkal kapcsolatban ma még érdemi tárgyalás szinte nem vo lt, csak kétperces oldalvágások, de fontosnak tartom, hogy ezzel a kérdéskörrel is alaposan foglalkozzunk. A harmadik kérdéscsoportot, amivel foglalkozni szeretnék - és itt külön is örülök, hogy Várhegyi Attila államtitkár úr éppen jelen van - az egyházi t ámogatásokkal kapcsolatos módosító javaslataim alkotják. Kezdem tehát az elején, a 20., a 77. és a 92. pontban szereplő módosító indítványokkal. Hogy röviden összefoglaljam és emlékeztessem azokat, akik esetleg a vita korábbi szakaszában nem voltak jelen, ezek a módosító javaslatok kerültek későbbi időpontban meglepetésszerűen a költségvetési bizottság asztalára. Az ellenzéki, szocialista és szabaddemokrata képviselőknek azt a kérését, hogy ezeket a módosító javaslatokat érdemben indokolja meg az előterjesz tő, a kormánytöbbség lesöpörte az asztalról, és ezért az ellenzéki képviselők nem is voltak jelen ezen a tárgyaláson, kivéve engem, aki késve érkeztem, és ezért a távozáskor távol voltam. (Varga Mihály: Visszajöttél, Tamás!) Nem, nem, nem! (Varga Mihály: D e, de!) Az államtitkár úr nem volt jelen ezen a bizottsági ülésen! Én a bizottsági ülés első részén jelen voltam, és aztán egy vidéki elfoglaltság miatt távoztam, onnan loholtam vissza (Varga Mihály: Visszaküldtek!), és amikor láttam kívülről az Országház ablakát, hogy természetesen még tart a költségvetési bizottság ülése, akkor tértem vissza, és értesültem róla, hogy a szocialista és szabaddemokrata képviselőtársaim távoztak az ülésről. Ezért van a jegyzőkönyvben néhány közbeszólás tőlem azon a részen. De a dolognak nem az eljárási, hanem a tartalmi része az igazán fontos, bár tegyük hozzá, hogy az eljárási része önmagában is nagyon fontos. Ami a tartalmi részt illeti, miről is szólnak ezek a módosító indítványok, tisztelt képviselőtársaim? Az ajánlás 20. pontjában levő módosító javaslat arról szól, hogy a javaslattevő, a költségvetési bizottság többsége, tehát a kormány elhagyja a költségvetési előterjesztésből azokat a szerintem helyes passzusokat, amelyek a '99es költségvetésben biztosítanának egy 75 mi lliárd forint összegű kezességet arra az esetre, ha erre szükség volna. Erről a kezességvállalási szándékról értesültünk, és ezt a kezességvállalási szándékot - különösen azzal a megjegyzéssel, hogy ennek valószínűleg csak egy kisebb része kerül valóban ig énybevételre 1999ben - helyesnek tartottuk. Ha megnézik a képviselőtársaim, nem volt ellenzéki módosító javaslat ennek sem a változtatására, sem az elhagyására. Ezzel szemben a 77. pontban találjuk azt a bizottsági módosító javaslatot, amelyet akkor indok lás nélkül fogadott el a költségvetési bizottság fideszes, MDFes, kisgazda többsége, és amelynek egy részbeni indoklását ma a miniszter úr egy elég lendületes vita közepette megadta. Ez a kormánypárti módosító javaslat a Postabank és a Magyar Fejlesztési Bank konszolidációjáról szól. Nemcsak erről, de ez a lényege. Arról szól, és ezt magyarázta el nekünk itt érthetően a miniszter úr, hogy mint tudjuk, a Postabankban nagy volumenű kétes követelések és kihelyezések halmozódtak fel, amelyek a Postabank banksz erű működését veszélyeztetnék, ha az állam nem avatkozna közbe. Ezért az állam beavatkozik, és hadd tegyem hozzá, ezt úgy teszi, ahogy ezt egy civilizált állam tenni szokta, hiszen a bankrendszer stabilitása közérdek, a bankrendszer stabilitását pedig azza l lehet biztosítani, ha az állam közpénzből végrehajt egy tőkeemelést különféle technikákkal, amelyek ehhez rendelkezésre állnak, és ilyen módon újra stabillá teszi e bank működését. Ez az - és ezt fejtette ki nekünk a miniszter úr , amit eddig elmulaszto ttak a bizottsági ülésen kifejteni mielőtt a kormánypárti képviselők, hogy úgy mondjam, látatlanban megszavazták volna ezt a módosító javaslatot. Idáig nincs köztünk vita, ezt kell tenni. Ezt tette a magyar állam a magyar bankrendszerben 1992 és 1996 közöt t is, az akkori kétes és problematikus követelésekkel és
