Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. SURJÁN LÁSZLÓ - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. PETŐ IVÁN
3097 DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Nemcsak a néhány évvel ezelőtti jegyzőkönyveket kell megnézni, hanem a mostanit is. Kedves Képviselőtársam! Azt mondtam, hogy hivatalosan 11 százalék, újabban egye sek 9ben reménykednek. Ezt mondtam, a 11et én is kimondtam. Én is tudom, hogy a 9 valamikor a második félévben lehetséges. Tessék megnézni a Surányi bankelnök úr által kiadott dolgokat: a második félévtől 10 alatt vannak az ő számai! De nem érdemes most ebbe belemenni, csak ne adja a 9et a számba, amikor én is a 11et mondtam - mert akkor nem érdemes erről beszélgetni. Ugyanígy az összes többi dolgot is elmondtuk már egymásnak számtalanszor, én erre nem is akarok reagálni. Arra szeretnék viszont reagálni , hogy még egyszer megpróbáljam világossá tenni: valóban nincsenek fölmérések, senkinek nincsenek objektív adatai arról, hogy hány olyan család van, amelyeknek a jövedelme tényleg elfogadhatatlanul alacsony, és hány olyan van, amelyik amellett jócskán kap még hozzá, csak az állam számára láthatatlan módon. Én tehát nem általánosítottam, hogy mindenki csaló, aki ebbe a kategóriába tartozik, csak én legalábbis nem tudom megmondani, hogy hányan vannak! S azt gondolom, hogy a gyermeknevelési támogatással, a kül önféle segélyezési rendszerekkel van lehetőség a tényleg bajban lévők mellé állni, akkor is, amikor az adókedvezmény nem éri el őket. S erről a kötelességről a polgári kormányzat sem kíván megfeledkezni, mert enélkül nem lesz működőképes a társadalom. Ugya nakkor azt mondani, hogy egészében véve a gyermekkedvezmények olyan károkat szenvednek, mint mondjuk, '96ban vagy '95ben szenvedtek, azt nem lehet akkor, amikor - önök által elismerten - a gyermekek 75 százalékánál 40 százalékos emelkedés jön be (Az elnö k a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , mert tessék, Bauer képviselőtársam, adja össze, hogy a családi pótlék jelenlegi összegének hány százalékát teszi ki a hozzá tevődő adókedvezmény! Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraib an.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Kétperces felszólalásra következik Pető Iván képviselő úr, SZDSZ. DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz megállni sok fölszólalás után, hogy az ember az előző parlamentre ne hivatkozzon, ha ugyanazok a képviselők, akik a szociális ügyekben - mondom ezt Surján képviselő úrnak - a feketegazdaságszürkegazdaság következményeire szeretnek most hivatkozni - egyébként ennek szociológiai alapja jócskán van , ezt az előző négy évben is megtették volna, és ne azt hallottuk volna itt az előző négy évben, hogy 3 millió ember nem tud megélni Magyarországon; akkor lenne tárgyi alapja a vitának! Azt azonban nem lehet csinálni, hogy ellenzékben egyenesen az ellenkezőjét képviselni annak, amit most kormányon képvisel! Képviselő úrr a is ez áll, és természetesen nagyon sok mindenki másra is. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: És rátok?) Rám is áll, de nekem ez ügyben nincs szégyellnivalóm, szemben sok mindenki mással. Érdemben szeretnék reagálni a Pósán képviselő úr által elmond ottakra, aki feltehetően nem szokta a költségvetést lapozgatni. Lehet sok mindennel érvelni az '56os intézet megszüntetése mellett, bár az lenne a legegyszerűbb, ha kimondanák: nem akarjuk, és ezért megszüntetjük; sokan vagyunk, megszavazzuk, mondhatnák - tulajdonképpen sok mindenben ezt csinálják. De ha betesznek a költségvetésbe egy olyan tételt, hogy 50 millió kommunizmuskutatásra, akkor nincs logikai alapja, de nincs morális alapja sem annak, hogy valamiféle egy központú magyar tudományra hivatkoznak. Ha a kormány a kommunizmuskutatást akarja támogatni, akkor kormánypárti képviselő ne hivatkozzon arra, hogy egy létező intézmény, amely egyébként nemcsak kutatással foglalkozik, hanem gyűjteménye is van - hiszen nem csak kutatóközpont, hanem az 1958ban, B rüsszelben, emigrációban alapított Nagy Imre Intézet utódja is ez az intézet, nagyon sok tárgyi és szóbeli
