Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 15 (10. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló 1996. évi CXXIV. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentésáltalános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ROZGONYI ERNŐ (MIÉP):
308 negatív hatása sem. Azt mindenesetre érzékeljük, látjuk, kiszámolhatjuk - ha megpróbáljuk , hogy megközelítőleg napi 3 milliárd forintot tesznek ki a kamatterhek. Ezt csak úgy érdekességképpe n mondom, miközben a rendőrség fejlesztésére nem tudunk adni három, négy- vagy ötnapi törlesztési tehernek megfelelő támogatást. Egyegy ügylet kapcsán ugyan nyújtanak információt az adósságállománnyal kapcsolatban egyegy ügyletről, de önmagában és össze sségében az egész nem tekinthető át. A miniszter úr azt említette expozéjában, hogy csökken az állam adóssága. Én nem láttam ilyen csökkenést; illetőleg lehet, hogy relatív értelemben csökken, mondjuk, valaminek a százalékában kifejezve csökken. Mindeneset re meg kell hogy mondjam, hibásnak tartom azt a gyakorlatot, hogy mindent a GDP százalékában tárgyalunk, és ezzel illuzórikus tendenciákat sugall az anyag. A terhek, de ha úgy tetszik, kiadások vagy kötelezettségek kielégítése nem a GDPből történik, hisze n az nem bevétel! Jobb esetben van valami sztochasztikus kapcsolat a bevétel és a GDP között, de ez akár negatív kapcsolat is lehet. Természetesen más a helyzet egy olyan gazdaságnál, mint például a német gazdaság, amely évtizedek óta azonos piacgazdasági körülmények között fejlődik. Ott valóban mutathat például a GDP százalékában kifejezett mutatók rendszere és ezek összehasonlítása valami érdemlegeset és valóban értelmezhetőt, de nálunk nem ez a helyzet. Ezért az adósságok mértékeit, terheit a társadalmi tiszta jövedelem százalékában inkább lehetne értelmezni, ha mindenáron relatív és nem abszolút számokat kívánnak szerepeltetni. Jó volna tudni, és ezt részletezően ki is kellene mutatni, hogy a bruttó adósságból milyen levonások alapjá n lesz nettó adósságállomány. Persze tudom, ezt tanítják, de azért én szeretném látni, hogy például adott esetben miket is vonunk le, és hogyan jön ki az úgynevezett nettó adósságállomány. Már csak azért is érdekes ez, mert az MNB és a PM számai nem szokta k egyezni. Egyet tudunk, hogy irtózatos kamatterhet cipel magával ez az ország, mint ahogy említettem. Idetartozó téma az MNB és a PM közötti devizaadósságcsere témája. Ennek következtében 1749,7 milliárd forinttal növekedett a költségvetés kamatozó deviz aadóssága, és ezzel egyidejűleg csökkent a nem kamatozó forintadóssága, illetőleg megszűnt a kamatmentes lejárat nélküli adósságállomány. Az adósságcsere jelentősen rontott a költségvetés helyzetén, hatása nem egy évre korlátozódik, ez öröklődő. Ennek kapc sán arra hivatkozik a szöveges indokolás, hogy "az adósságcserére a kormány döntését követően az Állami Számvevőszék ellenjegyzésével került sor." Ezzel, gondolom, az ügylet szabályosságát kívánják az előterjesztők hitelesíteni. Csakhogy az ÁSZnak a techn ikai lebonyolítás és a számviteli elszámolási szabályosságra vonatkozó ellenjegyzése nem ad választ és igazolást sem az adósságcsere tartalmi elemeivel kapcsolatos kérdésekre! Nem adott erre kielégítő választ az PM és az MNB Országgyűlés előtti, 1997 júniu sában történt beszámolója sem. Dodonai, elnézést a kifejezésért, halandzsa ilyen esetekben nem fogadható el. Ennek kapcsán nehéz nem beszélni arról, hogy tarthatatlan az az állapot, mely szerint a Magyar Nemzeti Bank tevékenységét senki soha nem ellenőrizh eti érdemben. Persze tudom, auditálják a mérlegét - erről külön megvan a véleményem. Ezáltal tulajdonképpen a Magyar Nemzeti Bank és vezetése törvény felettivé válik, ami adott esetben tragikus következményekkel járhat. Nem szólva arról, hogy ilyen körülmé nyek között a Magyar Nemzeti Bank éves beszámolóiban a Nemzeti Bank mindenkori vezetése azt mond, amit csak akar. Tehát, ha úgy tetszik, a törvényhozás félre is vezethető, tartósan, folyamatosan. Ennek kapcsán nem tudom megállni, hogy ne utaljak arra, amit a miniszter úr szintén említett, az infláció kérdésére. Ki felel ebben az országban a bankjegyforgalomért, ha nem a jegybank? Kinek a dolga az inflációt megfékezni, ha nem a jegybanknak? Honnan kerül több pénz a gazdaságba a szükségesnél, ha nem a jegyban kon keresztül? Erről soha senki sem szokott beszélni még véletlenül sem!
