Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 30 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - TARDOS MÁRTON - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ
3042 Tehát úgy gondolom, innen is meg kell közelíteni ezt a kérdést, és akkor mindjárt nem tűnik olyan súlyosnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , hisze n az előző időszakban az önkormányzatokat sokkal, a jelenleginél sokkalsokkal súlyosabb helyzetbe hozta az előző kabinet (Az elnök a csengő megkocogtatásával ismételten jelzi az időkeret leteltét.) évről évre. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (dr. Szili Kata lin) : Kétperces időkeretben megadom a lehetőséget Tardos Márton képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Úgy é rzem, hogy itt a süketek és némák párbeszéde folyik. Van egy olyan politikai mondás, hogy "szóma, ha mondom, segít a gondon, egykét köbcenti helyrebiccenti", és azok, akik úgy ítélik meg, hogy a tanárok, tanítók, pedagógusok jövedelme akkor is nőni fog, h a erre a pénzügyi fedezet nem adott, csak beszélni kell róla, és akkor ez hatni fog a választókra, azok ezt a régi és igen rosszindulatú mondást akarják értelmezni és felhasználni. Egyértelmű dolog, hogy a központi költségvetésben több pénz van a tanárok f izetésére, az önkormányzatok költségvetésében pedig kevesebb. Ugyanakkor a kormányzat egy jelentős béremelésről beszél, amelynek a forrásai így nem adottak; a forrásai csak akkor adottak, ha végrehajtanának valamit, amit ugyancsak tagad a központi költségv etés, hogy racionalizálni kell az iskolaszervezetet és ebből kell megkeresni a tanárok növekvő bérét. Ehhez még egy dolgot szeretnék hozzátenni. Igaz az, hogy a tanárok helyzete igazságtalan a magyar társadalomban, igazságtalan volt már a kádári korszakban is. A kádári korszak egyik legnagyobb bűne, hogy az üzemi, gazdasági életben foglalkoztatottak jövedelme jobban emelkedett, mint például a tanároké. A tanárokra nagy szüksége van a társadalomnak. Ezt a bűnt az elmúlt recesszió idejében, amikor megszorítás okat kellett végrehajtani, a kormányzatok nem pótolták, sőt, valószínűleg jobban romlott a tanárok jövedelemszínvonala, mint az átlagos munkás bérszínvonala. Most, hogy növekedni kezdtünk, ezt némileg javítani lehet, ez azonban nem jelenti azt, hogy forrá sátcsoportosítás nélkül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) olyan mértékű emelést lehetne végrehajtani, amiről a kormány, Pokorni miniszter úr is beszélt, úgyhogy ez nevetséges és szégyenletes. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Reagálásra megadom a lehetőséget Hende Csaba politikai államtitkár úrnak. DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár : Nem reagálni szeretnék! Tisztelt Országgyűlés! Nem az oktatási... (Közbeszólások: Nem kétperces!) Ne m kétperces reagálást szeretnék! Szabad, ugye? ELNÖK (dr. Szili Katalin) : A kétpercesek végén fogom megadni a szót, államtitkár úr, a kétpercesek után lesz lehetősége! Most Surján László képviselő urat illeti a szó két percben. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): (A képviselő mikrofonja nincs bekapcsolva.) Előbbutóbb meglesz! ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Kérem, hogy Surján László képviselő úr mikrofonját kapcsolják be! (Megtörténik.) DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Huxley Szép új világ című könyvében eg y olyan világ épül fel, ahol állami gondoskodás történik a kábítószerről, erről szólt az a kis idézet, amit Tardos képviselő úr
