Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 25 (35. szám) - Az angol parlament képviselőinek köszöntése - A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MÉCS IMRE
2990 Azzal szeretném kezdeni - kicsit Hegyi Gyulára rímelve , hogy itt általános vitáról van szó, sőt, felülemelkedve az általános vita terjedelmén is: rendkívül fontos, az egész tá rsadalmat érintő és szorongató probléma megoldásáról. Mivel korábban tudós kollégáink igen alaposan és részletesen elemezték a törvényjavaslat egyes részleteit jogi, szakmai, rendőrségi szempontból, s magam is megtettem ezt az önkormányzati bizottság kiseb bségi véleményének ismertetésénél. Az általánosabb összefüggésekre, s az ezzel kapcsolatos szorongásokra szeretném felhívni a figyelmet. (13.10) Azzal kell kezdeni, hogy a célokkal és a szándékokkal, amelyek a kormányzatot vezérlik, teljes mértékben egyet értek. Egyetértünk azzal, hogy vissza kell szorítani a bűnözést, vissza kell szorítani a most már sajnos szerveződő maffiákat, a szervezett bűnözést. Tehát a célokkal és a szándékokkal messzemenően egyetértünk. Kérdéses azonban az, hogy ezek az eszközök al kalmasake erre, és vajon azzal, hogy újabb és újabb intézményeket, újabb és újabb szigorításokat, újabb és újabb törvénymódosításokat terjeszt elő a kormány, a célt elérjüke, ez hatékonyan segítie, vagy éppen ellenkezőleg, megerősíti a szervezett bűnözé st. Mert a tükrözéselv alapján, sajnos, úgy tűnik, ahogy szerveződik a bűnözés, úgy a bűnüldözőknek is szervezettebbekké kell válniuk, össze kell kapcsolódniuk, össze kell kapcsolniuk az adatbázisaikat, egyesíteni kell az erőiket, nagyobb apparátusokat kel l létrehozni. Erre viszont válaszul a maffiaoldal szintén szervezettebbé válik, újabb eszközöket vet be, és egy ördögi spirálba kerülünk, és ezen a spirálon egyre feljebb jutunk, míg mind a két fél valahol kimerül, és valahol stabilizálódik a dolog. Jól lá tjuk az amerikai filmekből, hogy Amerikában kialakult egy stabil helyzet, él és működik, virul a maffia, működnek a rendőrségi bűnüldöző apparátusok, valahol van közöttük egyfajta kompromisszum, néha egy kicsit odacsördítenek a bűnüldözői oldalnak, picit m egélénkül az egész, ez a stabilitási pont picit lejjebb megy, aztán megint visszamegy, és az egész egy rettenetes helyzetet teremt, tele erkölcstelenséggel, bűnökkel, ki nem derített bűnök millióival. Vajon ez a célunk? Biztos, hogy nem ez. Ott látom a ves zélyt, hogy állandóan újabb és újabb intézményeket követel a bűnüldözői oldal, újabb apparátusokat hoz létre. Ezek már a parkinsoni törvények szerint is működnek, és ezek involválják a másik oldal fejlődését, és tulajdonképpen egy rettenetes szimbiózisba k everednek. Egymás antagonjai ugyan, de dialektikus egységet képeznek. Ez egy nyomasztó jövőkép. Mondok egy kitalált példát. Tegyük fel, hogy az autólopások miatt a biztosítók létrehoznak egy közös alapítványt, ami az ellopott autók felderítését jutalmazza. Mivel rettentő nagy mennyiségű autót lopnak el és igen értékeseket, ez az alapítvány is nagy vagyonnal rendelkezik. Képzeljük el, hogy a szorgalmas rendőrök valóban megtalálnak ellopott autókat - az enyémet ugyan nem találták meg, állítólag KeletUkrajnáb an van , és akkor megkapják a jutalmat. Tételezzük fel - feltéve, de meg nem engedve , hogy a maffiózók összejátszanak megtévedt rendőrökkel - létezik ilyesmi is , és szépen ellopják az autókat, odaadják a rendőröknek, azok megtalálják, felveszik a juta lmat, és a pénzen osztoznak. Mit csinál a biztosító? Mivel kezd veszteségessé válni a Casco biztosítás, felemelik a biztosítási díjakat. A biztosító is jól jár, mert az bankszerűen működik, nagyobb pénzeket kezel, a nagyobb pénzekből csurrancseppen újabb igazgatói állásokra, erre, arra, amarra. Végső soron ki fizeti meg az egészet? Mi, akik fizetjük a Casco biztosítást. Rengeteg ilyen szimbiózis alakulhat ki, amely végül oda vezet, hogy egy maffiás társadalom alakul ki. A Friedrich Ebert Alapítványban egy kitűnő német politológussal folyt vitánk két évvel ezelőtt, és egyszer csak egy szarkasztikus, keserű, cinikus megjegyzést tett, hogy Olaszországban - mondta - azért nem okoznak problémát a kormányválságok, mert ott a kormány a gazdaságnak csak a kisebb ré szét ellenőrzi, a nagyobb részét a maffia, a maffia pedig kormányváltásoktól és politikától függetlenül működik a maga belső törvényei szerint. Bízom benne, hogy ettől még messze vagyunk, de ez a veszély is fennáll.
