Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 25 (35. szám) - A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HACK PÉTER
2969 adatvédelem ezekben a kö rökben, a rendőrség szabadon betekinthet az adatokba. Márpedig a miniszter úr is pontosan tudja: nem tudunk garanciát adni arra - itt sokan beszéltek arról, hogy a szervezett bűnözés mi mindent átszőtt már Magyarországon , hogy az ügyben eljáró rendőr nem éppen a szervezett bűnözők érdekében jár el, és nem az ő számukra szerez meg így adatokat. Milyen jogi garancia nyújtható erre, ha igaz mindaz, amit a vitában elmondtak? Szeretném hangsúlyozni, hogy én a magam részéről aggasztónak tartom a szervezett bűnö zés helyzetét, de nem tartom jó propagandának a Magyar Köztársaságról azokat a felszólalásokat - ebben a miniszter úr példamutatóan mértéktartó volt, de a mai napon más vitákban a kormánypárti képviselők kevésbé , amelyek azt a látszatot keltik, hogy Magy arországon mindent, mindenhol, minden tekintetben a politikától a bíróságig, a közérttől a szupermarketekig a szervezett bűnözés irányít, és már bent van a hatalomban, bent van a bíróságban, bent van mindenhol, és hogy ez indokolja, hogy a jogállamban nem szokásos lépéseket is lehet tenni. Aggasztónak tartom a helyzetet, de nem olyan tragikusnak és nem olyan vészesnek, mint ahogy itt néhányan beállították. Azt gondolom, jó lenne, ha a kormány részéről a zárszóban legalább elhangzana, hogy azokkal a kormányp árti felszólalásokkal, amelyek a Kisgazdapárt részéről a nemzetbiztonsági törvény ügyében vagy az MDF részéről az imént elhangzottak, azt az álláspontot osztja, hogy Magyarországon mindent ellepett a szervezett bűnözés, vagy ennél azért mértéktartóbb, hogy ugyan jelen van a szervezett bűnözés, a megfékezésére sok erőfeszítést kell tenni, de azért nem lepte el teljes mértékben a magyar társadalmat. Őszintén gondolom, hogy ebben a tekintetben a magyar társadalom és néhány keleteurópai ország között lényeges eltérések vannak. Ezzel nem akarok hátrányosan megkülönböztetni egyetlen országot sem, de azt gondolom, minden szakértő egyetért azzal, hogy a szervezett bűnözés beépülése a magyar társadalom életébe még nem olyan tragikus, mint amilyennek itt sokan beállí tották. De az kétségtelen, hiszen az elmúlt években sajnálatosan előfordult, hogy rendőrtiszteket kellett letartóztatni azért, mert a szervezett bűnözőkkel együttműködtek, a szervezett bűnözőknek pénzért adatokat, információkat szolgáltattak. Márpedig az a datvédelem éppen arról szól, hogy a polgároknak az akaratuk ellenére róluk őrzött adatok tekintetében megnyugtató garanciákat kell adni, hogy csak akkor, csak az, csak olyan mértékben avatkozik be ebbe az ügybe, akinek erre valóban van oka. Hogy egy közért hető példával szóljak, meggyőződésem szerint az államnak joga van felhatalmaznia egyes embereket, hogy más emberek hasát felvágják - feltéve, ha orvosi diplomával, sebészi szakvizsgával rendelkeznek, és ezt a hasfelvágást a műtét körülményei között, a jogi keretek között teszi. De abból, hogy persze néha helyes, hogy bizonyos emberek hasát felvágják, és a gyógyítás céljából műtétet hajtsanak végre, nem következhet az, hogy a betegségek elszaporodására tekintettel kiszélesítjük azoknak a körét, akiknek felha talmazása van hasfelvágásra. (Derültség és taps az ellenzéki padsorokban.) Amikor a törvényjavaslattól számon kérjük a garanciákat, azt a garanciát kérjük számon, hogy hogyan lehetne úgy beavatkozni az állampolgárok magánéletébe, szabadságjogaiba, úgy korl átozni ezeket a szabadságjogokat, hogy közben a szabadságjogokat ne sértsék meg azok, akik az állam részéről fellépnek. Sajnos, Magyarországon nem csak negyvenéves tapasztalat van arra, hogy az állam élt vissza ezekkel a jogosítványokkal. Ez különösen óvat ossá kellene hogy tegyen bennünket. Ebben a tekintetben a nyugati példáknál szigorúbb garanciákat kellene beépíteni. Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, szeretném felhívni a figyelmet a következőre, kapcsolódva részint Herényi Károly képviselő úr hozzász ólásához, részint az egyik kormánypárti többségi hozzászólóhoz: önmagában a törvényalkotással nagyon sok eredményt nem lehet elérni. Perlaki Jenő képviselőtársam mint az önkormányzati bizottság többségi véleményének hangoztatója, előadója azt mondta a vita elején, hogy vége lesz a prostitúciót nyíltan tűrő és támogató szórakozóhelyek aranykorának. Szívemből kívánom, hogy ez megtörténjen, csak a kérdésem az, hogy mitől lesz vége.
