Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ÜSZÖGI-BLEYER JENŐ (MSZP):
2872 Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Teljesen egyetértek Bauer Tamás képviselőtársammal. A lakosság egyharmadát érintő dologról van szó! Hárommillió ember jövőjéről van szó, s egy kicsit a szegénységről is szó van. A szegénység, jól tudjuk, ne mcsak jövedelemhiányt, fogyasztáshiányt jelent, hanem kitaszítottságot is, s jelenti az emberi méltóság elvesztését is, tehát tulajdonképpen itt fontos etikai kérdést érintő dologról van szó. Még egy szakmai hozzászólás Bauer Tamás gondolataihoz: valóban, a nyugdíj vásárolt jog; ha vásárolt jog, akkor egyedi követelés; ha egyedi követelés, akkor vagyonelem; ha vagyonelem, akkor a tulajdon tárgya; ha a tulajdon tárgya, akkor a magántulajdont védeni kell, és alkotmányjogi védelem alá esik. Amennyiben ez a tör vénymódosítás úgy megy át az Országházban, ahogy a kormány akarja, akkor az Alkotmánybíróságnak egészen komoly gondokat okoz. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig mega dom a szót ÜszögiBleyer Jenő képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úré a szó. ÜSZÖGIBLEYER JENŐ (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Eddig a Házban igen sokan foglalkoztak a nyugdíjemeléssel. Én most más oldalról sze retném megvilágítani a törvényjavaslat lényegét. A kormány illetékesei mindig azt hangoztatják, hogy az alacsony nyugdíjjal rendelkezőknek kedvez a javasolt módszer, és az egész nyugdíjastársadalom részére a nyugdíjak reáljövedelemszinttartását biztosítj ák. Ha a nyugdíjasok juttatását vizsgáljuk, akkor az eredeti törvényhez viszonyítva mintegy 20 százalék kapja meg az átlagnál kicsit magasabb nyugdíjemelést, 3500 forintot, de a leginkább rászorultak, az 1370 forint alatti nyugdíjjal rendelkezők, a 25,5 sz ázalékos emeléssel sem érik el a tervezetben meghatározott 3500 forintot, pedig ez a nyugdíjasoknak 3,2 százaléka, 120 ezer fő. Hogy a kormány mennyire nem célozta meg a legnehezebb körülmények között élők megsegítését, mutatja az ez irányú módosító indítv ány, melyet dr. Kökény Mihály és dr. Schvarcz Tibor képviselőtársaim nyújtottak be, s amelyet nem engedtek tárgyalásra a parlament elé. Ha elemezzük és az összes nyugdíjasok százalékában megvizsgáljuk az emelési terv arányait, akkor megállapítható, hogy a nyugdíjasok körülbelül 20 százaléka jár csak jól, a többieket hátrányosan érinti a tervezett nyugdíjemelés. Az 1997. évi LXXXI. törvény hosszú, kemény tárgyalások eredményeként született. Eszerint csak fokozatosan kerül bevezetésre a svájci módszer, mert k öztudott, hogy a nyugdíjasok az utóbbi években több mint 20 százalék reáljövedelemveszteséget szenvedtek el. A nyugdíj munkával, a befizetéssel szerzett jog. Ennek megcsorbítása törvénytelen és megalázó a nyugdíjasok számára. Mit vétett az a bányász vagy kohász, aki 3540 évi munkaviszonnyal szerzett jogot magasabb nyugdíjra, aki reggelente úgy köszönt el szeretteitől, hogy nem tudta, este találkoznake, hogy most az ő nyugdíjából finanszírozzák az alacsony nyugdíjakat. De elmondhatnám hasonlóképpen a maga san kvalifikált állásban lévő és hosszú szolgálati idővel rendelkező munkások nyugdíjkérdését. Mi teljes mértékben egyetértünk az alacsony nyugdíjak emelésével, de semmiképpen ne a többi nyugdíjasok kárára tegye a kormány. Hogy az 1997. évi LXXXI. törvény születésénél milyen viták voltak és milyen kompromisszumok születtek, mutatja, hogy az özvegyi 20 százalékos nyugdíjemelést, kb. 18 milliárd forintot, a valamennyi nyugdíjasnak járó emelésből fedezték. A tervezett nyugdíjemelés 1011 százalékos inflációt v esz figyelembe. Mi történik, ha nemzetközi események és a hazai körülmények miatt ez a százalék nem lesz tartható? Nincs világos utalás a törvényben arra, hogy az esetleges különbséget a nyugdíjasoknak hogyan honorálják. Szeretném elmondani, de gondolom, a z itt ülő képviselőtársaim is tudják, hogy a nyugdíjasok fogyasztói kosara nem azonos az aktív dolgozókéval. Mi nem vásárolunk tartós fogyasztási cikkeket,
