Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KOLTAI ILDIKÓ (Fidesz):
2848 most megvalósítjuk a magunk elé kitűzött célokat? A választási programunknak megfelelően cselekszünk? Igen. Igazat mondunk? Igen. Csökken az infláció? Bizony, hogy csökken! Meg kell nézni az augusztusi, a szeptemberi és az októberi mutatókat. A Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint reális esély van 1999 decemberére elérni az egyszámjegyű infláci ós rátát. Megőrzik a nyugdíjak a reálértéküket? (Egy hang az ellenzék soraiból: Nem!) De igen, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, meg fogják őrizni a nyugdíjak a reálértéküket! Amikor éveken keresztül a nyugdíjak folyamatosan veszítettek a reálértékükből , akkor kellett volna, tisztelt volt kormánykoalíció, jobban felemelni a szavukat a méltóságteljes idős kor mellett. Nem is értem a most már hónapok óta tartó vitát. Hiszen nemrégiben kiderült - ezt meg lehet hallgatni, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim , hogy az előző kormánykoalíció is 14 százalékot kívánt emelni a nyugdíjakon. Nézzük a tényeket és nézzük a számokat! Az 1998as javaslatban tervszámként 769,5 milliárd forint szerepelt a nyugellátásokra, és ugyanez a tavaly készített prognózis 876,6 mill iárd forintot szánt erre az évre a nyugdíjakra. Ha kiszámoljuk - s ehhez nem kell túlzottan nagy matematikusnak lenni , láthatjuk, hogy ez pontosan 14 százalékot jelent. Erről a 14 százalékról egyezett meg a volt kormánykoalíció az érdekegyeztetésen, amit alá is írtak, tisztelt ellenzéki képviselőtársak. Tehát levonhatjuk a tanulságot mi itt mindannyian, és azok is, akik most hallgatják ezt a közvetítést: a 20 százalék pusztán egy választási retorika és választási fogás volt. (19.00) Én, és azt hiszem, sok más képviselőtársam szívünk szerint még ennél is több emelést tartanánk kívánatosnak a nyugdíjasok számára. De ennek ellenére is a legrászorultabbak problémáját megpróbáljuk azonnal kezelni. Egyrészt az előző kormány által a jövedelemmel egyáltalán nem re ndelkező özvegyek nyugellátásának méltánytalan helyzetbe hozását megszüntetjük: a 20 százalékos özvegyi nyugdíjat 50 százalékra módosítjuk. A saját jogú legkisebb nyugdíjakat 20 százaléknál is magasabb mértékben van szándékunkban emelni. Ez a kormány, ez a polgári kormány valódi szociális gondoskodást és esélyteremtést szeretne megvalósítani. S ne hagyjuk azt, hogy a volt kormánykoalíció pártjai szembefordítsák egymással a generációkat! Ne hagyjuk azt, hogy ősrégi szokás szerint az "Oszd meg, és uralkodj!" elvét gyakorolják rajtunk! (Moraj az MSZP padsoraiban.) Ha végre tudjuk hajtani kormányprogramunkat, ha következetesek leszünk - márpedig azok leszünk , szívből reméljük, hogy az elkövetkező években nemcsak ilyen mértékű, hanem magasabb nyugdíjemelésre i s módunk nyílik. Most engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a tegnapi Magyar Nemzet számából idézzek, Török Bálint írásából: "A Gallup Intézet felmérése szerint az érintettek, vagyis a nyugdíjasok 67 százaléka a differenciált emelés mellett van, s ugyanígy vélekedik az aktív keresők 74 százaléka is." (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: A Gallup szerint.) Csak a mindig szociálisan érzékeny MSZP és SZDSZ ragaszkodik az általuk hozott törvény változatlan végrehajtásához, bár a nyugdíjkassza feltöltéséről elfelejtettek gondoskodni. Elővettem a Magyar Nemzet 1994. július 16ai számát. Ennek 5. oldaláról idézem Horn Gyula szavait: "A nyugdíjak visszamenőleges kifizetésére nincs pénz, mivel nem töltötték fel a társadalombiztosítási pénztárat." Az akkori, előz ő parlament döntése értelmében szeptemberben 8 százalékkal kellett emelni a nyugdíjakat, méghozzá visszamenőleg. Hornék ezt csak az utolsó négy hónapra vállalták. Vagyis a 8 százalékból 2,66 százalék lett. Tehát a pénzhiányra hivatkozva nem egyharmadával c sökkentették a nyugdíjemelést, hanem kétharmadával; s még a társadalom által helyeselt differenciálásra sem gondoltak. 1994ben csend volt, de mégsem. Megszólalt az ős szakszervezeti vezér, a fő érdekvédő, Nagy Sándor, s teljes súlyát latba vetve mondotta: Az előterjesztők azért nem javasolják az 1994. január 1jéig visszamenő hatályú kifizetést, mivel az 32 milliárd forintba kerülne. Ezt a pénzt azonban a Nyugdíjbiztosítási Alap nem tudja finanszírozni.
