Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - Az Országgyűlés döntése az MSZP képviselőcsoportja által benyújtott kérelemről, az ügyrendi bizottság 5/1998-2002. ÜB (1998. október 28-ai) általános érvényű állásfoglalásával kapcsolatban - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SALAMON LÁSZLÓ, az ügyrendi bizottság előadója:
2832 Ezek a különbségtételek a következők: a "mindenki" fogalmán belül különbséget tesz az állam polgárai és az állam tisztségviselői között. Az állásfoglalás szerint az előbbiek nem, az utóbbiak lényegében korlátlanul helyettesíthetőek a meghallgatás során. A másik különbség, amit a bizottság tesz: a "meghallg atás" és a "vallomástétel" fogalma közötti eltérés. A bizottság elnöke az eltérő fogalmak között eltérő jogalkotói szándékot vél felfedezni. Ezzel szemben a mi álláspontunk az, hogy a meghallgatás gyűjtőfogalom, és mint gyűjtőfogalom, ezen belül van értelm e különbséget tenni tájékoztatás, beszámoló vagy vallomástétel esetén. Végül a harmadik különbségtétel, amit a bizottság megtesz, a kétötödös meghallgatási szabály és a többségi határozattal elrendelt meghallgatás között húzódik, vagyis az ügyrendi bizotts ág többsége szerint van gyengébb és van erősebb meghallgatási jogintézmény. Tisztelt Ház! Álláspontunk szerint az ügyrendi bizottság vitatott általános érvényű állásfoglalása hibás kiindulási alapról téves következtetést vont le, és olyan szabályt alkot, a mely nem vezethető le sem a hatályos jogi anyagból, sem a Házszabályból. Az általános érvényű állásfoglalás igazi rendeltetése a parlamenti ellenzék jogainak kurtítása, a kormánykoalíció kényelmének, mozgásterének növelése. Végső soron az állásfoglalás a m iniszterelnök kora őszi cselekedetének utólagos igazolását is szolgálja. Tisztelt Ház! A következőkben az említett három különbségről szeretnék röviden szólni. Az első a "mindenki" és a "gyevi bírók" viszonyáról szól. Megjegyzem: nem tartom túlságosan élet szerűnek, hogy egy parlamenti bizottság úgymond tisztség nélküli állampolgárokat hallgat meg - habár alkotmányos lehetőség van erre , vagy erre vonatkozóan kezdeményezés születne. Habár az ötlet alapján néhány törvényjavaslatot vagy kormányzati intézkedés t látva lehet, hogy kifejezetten hasznos lenne, ha az állampolgárok véleményt nyilváníthatnának bizottsági ülésen, és őket meghallgatva elmondhatnák, hogy miként vélekednek ezekről a javaslatokról. Szerintem az az általános eset, hogy a parlament köztiszts éget betöltő embereket hallgat meg, vagy adott esetben ilyeneket szeretne meghallgatni. S ezt nem bosszantásból, nem puszta időtöltés okán teszi, hanem ilyenkor ellenőrző szerepét tölti be, illetve ennek kíván megfelelni. Ha elfogadnánk a tértől és időtől független helyettesítés lehetőségét, akkor ezzel szentesítenénk a parlament mint alapvető jogintézmény kikezdhetővé tételét. Ezek alapján a köztisztviselők esetében csak a megindokolt és a jogilag korlátozott helyettesítést tudjuk elfogadni. Tudjuk, hogy e nnek konkrét szabályait természetesen meg kell alkotni. A második kérdés a meghallgatás és vallomástétel viszonyáról szól. Talán kevesen tudják, hogy az ügyrendi bizottság állásfoglalásában idézett alkotmányszöveg már az 1949. évi, úgynevezett népköztársas ági alkotmányban szinte szó szerint benne volt. Nem hiszem, hogy '49ben a jogalkotók a vallomástétel kifejezést úgy és olyan tartalommal ruházták fel, ahogy most (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) az ügyrendi bizottság ezt t eszi. Ezek alapján azt gondolom, erőszakolt az a szándék, hogy 50 év elteltével a meghallgatás és a vallomástétel közötti különbségtételt (Az elnök ismét jelez.) használjuk egy állásfoglaláshoz. Tisztelt Ház! Ezen érvek alapján kezdeményezzük az állásfogla lás elutasítását. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Salamon László úrnak, az ügyrendi bizottság előadójának, szintén 5 percben. DR. SALAMON LÁSZLÓ , az ü gyrendi bizottság előadója : Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ismeretes, az ügy hátterében az a konkrét vitás kérdés áll, hogy köteles volte a miniszterelnök úr a nemzetbiztonsági bizottság kétötödös kisebbsége által elrendelt (Vancsik Zoltán közbeszólása.) meghallgatásnak személyesen eleget tenni.
