Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A családok támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ
2773 gyermekét eltartani. Nos, a társadalomnak nyilvánvalóan nem lehet célja, hogy szülők és gyermekek együtt tengődjenek, sínylődjenek, hanem e terheket valamilyen formában át kell hogy vál lalja - ez az anyagi része. Az időbeli része pedig az, amiről pszichológusok, szociológusok, pedagógusok könyvtárnyi könyvet írtak össze, hogy mennyire elősegíti a gyermek fejlődését és majd a társadalomba való beilleszkedési lehetőségeit, a társadalomban való elhelyezkedését az, ha a szülő a gyermek kiskorában együtt tud lenni vele - ez a másik része, az időbeli; és ezért rendszeresíti ezt a főállású anyaságot, amelynek természetesen van egy másik vetülete is, ez ismét anyagi, ugyanis ezáltal óvodai és böl csődei helyeket lehet kiváltani. Ha megnéznénk, hogy egyegy óvodai, bölcsődei férőhely létrehozása, fenntartása mennyibe kerül, akkor nyilvánvalóan jóval több, mint az az összeg, amit a gyermekgondozási támogatásra fordít majd maga az állam a társadalom e gészének érdekében. Rendkívül jó jogszabályról van szó, nagy kár, hogy e résznél egy nem megfelelő szóhasználat kissé rosszul cseng. Ez a rossz szóhasználat pedig az, amikor azt mondja a jogszabály szövege, hogy a gyermeknevelési támogatás a szülő megélhet ésének alapjául szolgál. Tisztelt Ház, megélhetésül szolgálhat bármilyen kereső tevékenység, de a gyermek nevelése sokkal magasztosabb feladat annál, semhogy a megélhetés alapjává degradáljuk. Éppen ezért a Független Kisgazdapárt erre nézve fog módosító ja vaslatot benyújtani. Talán szerencsésebb lenne, ha saját jogú szolgálati időnek minősülő tevékenység ellentételeként bármilyen más kitételt elfogadhatóbbnak lehet tartani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , mint a megélhetés alapjául szolgáló dehonesztáló kitételt. Maga a tervezet, mint ahogy a Független Kisgazdapárt vezérszónoka már elmondta, elfogadható, általános vitára javasoljuk. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. A k övetkező hozzászóló Béki Gabriella képviselő asszony, aki a Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni; őt követi majd Szászfalvi László képviselő úr. Képviselő asszony, öné a szó. BÉKI GABRIELLA , az SZDSZ képviselő csoportja részéről: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Általában nem szoktam kifogásolni, ha nem a miniszter ül itt egy új törvény tárgyalása idején, de most - és ezt Őry Csaba ne vegye személyes sértésnek - igen fájlalom, hogy nem a miniszter hallja a hozzászólásomat. Ennek pedig az az oka, hogy Harrach miniszter úr tegnap igen durva szavakkal illette az ellenzéki kritikát, amikor a nyugdíjtörvény tárgyalását megkezdtük, és sajnos ma a családok támogatásáról szóló törvény idején meg ismételte ezt a durva kritikát, mondván: az ellenzéki kritika elérte a politikai tisztesség és jó ízlés határát. Engem ez a megfogalmazás végtelenül bánt! Azt gondolom magamról is és ellenzéki képviselőtársaimról is, hogy szakmai jellegű érveket szoktunk n agy számban sorolni, amikor kritikát fogalmazunk meg. Éppen ezért nagyon szerettem volna a felszólalásom idején erről meggyőzni személyesen a miniszter urat, de sajnos egy darab ellenzéki felszólalást sem hallgatott végig, már az első ellenzéki képviselő h ozzászólásakor elhagyta a termet. Ilyen körülmények között nagyon nehéz a feltételezésében megingatni. (Taps az ellenzék padsoraiból.) Ami mármost az érdemi hozzászólásomat illeti, én magam is az általános indoklásból kívánok kiindulni, minthogy általános vitáról van szó. Való igaz, hogy az a bizonyos említett országgyűlési határozat, amelyet az új kormány rögtön egyik első intézkedéseképpen átvezetett a parlamenten, megfogalmazta a legfontosabb szempontokat. Azt kell mondanom, hogy ennek a törvénytervezetn ek az általános indoklásával - szóval, az általános célok felsorolásával - nincs bajunk. Amikor ez a törvénytervezet úgy fogalmaz, hogy olyan ellátásokra van szükség, amelyek jobban szolgálják a gyermekes családok társadalmi esélyegyenlőségét, nos, ezzel t ermészetesen egyetértünk. Amikor ez az általános indoklás úgy fogalmaz, hogy olyan új ellátási rendszer alapjaira van szükség, amely
