Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK ( dr. Áder János): - DR. NAGY SÁNDOR, az MSZP
2740 mert álszent és csalárd; nem jó javaslat, mert összességében antiszociális; nem jó javaslat, mert alapvető jogokat sért, és egyébként azért sem jó javaslat, mert a jelenlegi kormány néhány, sokszor d eklarált gazdaságpolitikai célkitűzésével is szembemegy. Önkényes ez a javaslat, mert nyomós ok nélkül rúg fel egy hozzávetőleg hárommillió embert érintő érvényes törvényi szabályozást - egy olyan törvényi szabályozást, amelynek logikája 1992ben alakult k i; amelynek lényege, hogy a nyugdíjemelés egyéves késéssel a nettó keresetek mozgását követi; amely mindeddig - míg Magyarországon a reálbérek csökkentek - a nyugdíjasok számára is természetesen súlyos hátrányokkal is járt, és amely csak a legutolsó évekbe n kezdte el valamelyest a nyugdíjasok elszenvedett veszteségeit kompenzálni, lévén, hogy elindult az országban egy érezhető gazdasági növekedés, és ennek megfelelően elindult a reálbérnövekedés is. Önkényes ez a lépés, mert egy tollvonással keresztülhúzza azt a törvényi szabályozást, amely meglehetősen komoly és egy időben is hosszú vitában kialakult törvénycsomag szerves része, szerves építőeleme. Természetesen ugyanilyen önkényes a magánnyugdíjpénztárakba történő beavatkozás is, de e helyen erről nem kív ánok szólni. Mindezzel kapcsolatban a megelőző percekben Frajna Imre képviselő úr azt állította, hogy a hatályos törvény szerinti nyugdíjemelés valamiféle választási fogás volt. (9.40) Ez azért képtelen állítás, mert semmi különö sebbet nem csinált a megelőző ciklusban az Országgyűlés, illetve a kormány, mint hogy érvényben hagyta az 1992től érvényes, hatályos nyugdíjemelési szisztémát. Frajna Imre szavainak akkor lenne valami egészen minimális igazságtartalma, ha valami különlege s konstrukciót talált volna ki a kormány azért, mert 1998ban választások vannak, erről azonban természetesen szó sincs. De megmondom őszintén, engem sokkal jobban meglepett egy másik állítása, amit sokkal inkább figyelemre méltónak tartok, mintsem hogy ha gynám, hogy elsikkadjon, mint egy elmondott fél mondat, elszálljon a levegőben. Ugyanis azt mondta, hogy a Fidesz álláspontja szerint a keresetekhez kötött nyugdíjemelés nem garantálja a nyugdíjak reálértékének megőrzését. Kedves Képviselőtársak! Ha ez a k övetkező belátható távra nézve annak a burkolt bejelentése, hogy a Fidesz nem bízik abban, hogy Magyarországon akárcsak minimálisan is reálbérnövekedés lesz, akkor ezt a mondatot érdemes értékelni, érdemes az emögött álló gazdaságpolitikai, jövedelempolit ikai és társadalompolitikai elgondolásokat górcső alá venni, mert ez a kijelentés magyarra lefordítva ezt jelenti. Azt állítottam, hogy nyugdíjszakmai szempontból ez a javaslat zavaros. Zavaros, mert indokolatlan mértékben keveri össze a nyugdíjrendszer al apjául szolgáló biztosítási elvet a szolidaritási elvvel, amely egyébként kétségkívül minden felosztókirovó rendszer sajátja, de nem mindegy, hogy milyen mértékben. Még inkább összekeveri az alapvetően biztosítási elven működő nyugdíjrendszer logikáját az állam szociális gondoskodásának feladatkörébe tartozó teendőkkel, és miközben ezt teszi, aközben a javaslat álszent és csalárd. Álszent, mert szinte minden kormánypárti megnyilatkozás krokodilkönnyeket ejt a nyugdíjasokért, hosszan és kitartóan ecseteli, hogy milyen sérelmeket szenvedtek el a nyugdíjasok az elmúlt években, ami vitathatatlan tény, igaz, mi sem vitatjuk, hiszen a súlyos reálbércsökkenéssel együtt járt a nyugdíjak vásárlóértékének hasonlóan súlyos csökkenése is. De most, amikor tehetné ez a kormány, hogy enyhít az elszenvedett veszteségeken, akkor teljes mértékben alaptalanul arra hivatkozik, hogy nem teheti, és sokszor halljuk azt a tényt, azt az érvet, hogy egyebek mellett azért nem teheti, mert a magánnyugdíjpénztárakba túlságosan sok járu lék áramlott ki. Nagyon szeretném kérni azokat a képviselőket, akik egy magánnyugdíjpénztári forint, hosszú távú megtakarításként viselkedő forint és egy elköltésre kerülő, fogyasztásra szánt forint között nem tudnak közgazdasági különbséget tenni, inkább erről a dologról ne mondjanak semmit, akkor mindannyian jobban járunk. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.)
