Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK ( dr. Áder János): - DR. FRAJNA IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2737 orientált eljárásban történjék, ahol alternatívaként az anyának meg kell mutatni, hogy milyen más lehet ősége adott, és az állam milyen segítséggel tud ahhoz hozzájárulni, hogy a jobbik megoldást válassza: a gyermek életét. Egészen biztos vagyok benne, hogy a következő évben a kormány a két javaslat között választva be fogja terjeszteni a törvényjavaslatát a z Országgyűlésnek. Ezzel elő fogjuk segíteni azt, hogy bizony itt egy célra orientált eljárás legyen, és minden segítséget meg tudjunk adni az anyának ahhoz, hogy a mellett döntsön, hogy a gyermekét megtartja. Köszönöm a figyelmét. (Taps a MIÉP és az FKGP padsoraiból.) A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK ( dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Soron kö vetkezik a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása . Az előterjesztést T/379. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/379/23. számokon kapták kézhez. Emlékeztet em önöket arra, hogy a tegnapi napon csak a miniszteri expozéra, valamint a bizottsági álláspontok ismertetésére került sor. Most a frakciók vezérszónokainak felszólalása következik, a házbizottság ajánlása alapján 1515 perces időkeretben; ezek között két perces felszólalásra nem kerül sor. Megadom a szót Frajna Imrének, a Fidesz képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek; őt majd Nagy Sándor képviselő úr követi. DR. FRAJNA IMRE , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A most tárgyalandó törvényjavaslat több fontos rendelkezést tartalmaz a leendő nyugdíjasok számára, valamint orvosolja azokat a sérelmeket, amelyeket az előző parlament a nyugdíjreformmal összefüggésben ejtett az özvegyeken, val amint a nyugdíjemelés jövő évi szabályait is ez a törvényjavaslat tartalmazza. A jelen helyzet megértéséhez, valamint a vita érdemi lefolytatásához elkerülhetetlen, hogy visszatekintsünk a nem is oly távoli múltba. 1976tól egészen az 1988as esztendőig a nyugdíjemelés mértéke standardizáltan 2 százalék volt. Ez a hosszú gyakorlat teremtette meg azt a helyzetet, amellyel a rendszerváltáskor szembe kellett nézni, az infláció ugyanis kevéssé vette tekintetbe a nyugdíjemelés mértékét. Az infláció mértéke a het venes években 2 és 4 százalék között volt, ám a nyolcvanas évek közepénél már 2030 százalékot is elért. Ezért is kellett többek között szembenézni a nyugdíjak elértéktelenedésének problémájával. Így került sor az azóta is legnagyobb mértékű nyugdíjemelése kre: 1991ben 25, majd 1992ben 28,5 százalékos emelést hajtottak végre. 1994ig, ha az 1990es értéket vesszük 100 százaléknak, 13 százalékkal csökkent ennek ellenére a nyugdíjak reálértéke. A jelenlegi ellenzék kormányzása idején ez a szám több mint 20 s zázalékra változott. Ezt a helyzetet érzékelte az előző kabinet is, és a nyugdíjrendszer hiányosságait egy drága, bonyolult szociálpolitikai rendszeren keresztül próbálta elfedni, a kérdést a települési önkormányzatokra terhelve, ezzel sorban állásra, kére lmezésre, bonyolult nyomtatványok kitöltésére kényszerítve az idős embereket, sokszor megalázó módon. Így a munkában töltött évek jogán szerzett ellátás helyett részben szociálpolitikai kérdéssé tették a nyugdíjasok ügyét. Az özvegyi nyugdíjak rendezése is elmaradt az előző kormányzati ciklus idején. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha figyelmesen megvizsgáljuk az éves árnövekedés, az árindex és a nyugdíjak reálértékének alakulását, láthatjuk, hogy 1994ben lett volna remény arra, hogy a
