Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK ( dr. Áder János): - DR. POKOL BÉLA (FKGP):
2731 Azt is meg kellett néznünk, hogy a címzett támogatások hány százalékát kapta korábban egyegy település. A lakossági igényeket és a lakosság számát figyelembe véve egyes települések túl voltak dimenzionálva, míg a 3200 településből nagyon sok van még - m integy háromezer , amelyik soha nem kapott ilyen támogatást. Figyelembe kellett venni, hogy ezeknek a településeknek is lehetőséget kell biztosítani, hogy ebből a kormányzati támogatásból valamilyen módon kivehessék a részüket. Köszönöm a figyelmüket. (Ta ps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK ( dr. Áder János) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Pokol Béla frakcióvezetőhelyettes úr, Független Kisgazdapárt. DR. POKOL BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képv iselőtársaim! Az elmúlt napokban többször felbukkant a hazai tömegmédiumokban a bizonyos politikai körökben polgári engedetlenség név alatt szalonképessé tett akcióforma méltatása, nem függetlenül attól, hogy a közvéleményt formáló médiához közelebb álló p ártok ellenzékbe szorultak. Olykor olyan megszépítő kép is kirajzolódik erről az akcióformáról, mintha ez a demokrácia és a jogállam egyik alkotórésze lenne. Számomra - és gondolom, még sokak számára - különösen nyugtalanító volt hallgatni a polgári engede tlenség propagálásáról a Magyar Televízió november 21ei Mélyvíz című adásában Haraszti Miklóst, az SZDSZ régi kemény magjához tartozó szabaddemokrata ideológust, mivel még élő emlék az a szerep, amit az akkor szintén ellenzékben lévő szabaddemokraták játs zottak az 1990 novemberi taxisblokád napjaiban. Amíg 199498 között kormányon voltak, nem lehetett hallani arról, hogy milyen jogállami forma a polgári engedetlenség. De most, alig néhány hónap elteltével a kormányrúdtól való eltávolításuk óta, már megindí tani látszanak ideológiai előkészületeiket a polgári engedetlenség propagálása terén. Csak a félreértések elkerülése végett jelzem, hogy nem a Mélyvíz című műsor szerkesztőit kívánom kritizálni felszólalásomban, hiszen több meghívott is elutasította a polg ári engedetlenséget a jogállami demokrácia keretei között, és noha a meghívottak többsége - hogy úgy mondjam, a fő sodor - inkább támogatólag viszonyult hozzá, de nyíltan talán csak a műsorvezető propagálta a polgári engedetlenséget az említett szabaddemok rata vezetőn kívül. Például különböző témákra hívta fel a figyelmet, amikre már ma is meg lehetne indítani a polgári engedetlenség szervezését. Az egyik veszélyt abban látom a polgári engedetlenség propagálásában, hogy hívei hajlamosak kitágítani a nyilván os tiltakozás jogos formájára is ezt a fogalmat. Például a jog keretei között maradó tüntetéseket is előszeretettel veszik ide, és ezzel kívánják igazolni, hogy a demokráciában ez egy magától értetődő dolog. A másik ilyen csúsztatá s az, amikor a diktatúrák keretei közötti ellenállás formáit emelik át ide, és ezzel annak morális tőkéjét használják fel a demokrácia keretei között törvénysértésük igazolására. (Csige József: Metész!) Ezek a csúsztatások sok embert megtéveszthetnek és ab ban a hitben követhetik a magukat polgári engedetlennek keresztelt törvénysértőket, hogy csak jogaikat gyakorolják, és ezt az állam nem is büntetheti. Ezzel szemben le kell szögezni, hogy a polgári engedetlenség a fennálló törvények és más jogszabályok meg szegését jelenti, amelyet mindig törvényes büntetés követ és kell is, hogy kövessen. Ez tehát nem fér bele a jogállami demokrácia kereteibe. Ha eltekintek attól a trükktől, amikor egy törvénysértés elkövetője a polgári engedetlenség igazoló szlogenje mögé kíván bújni a büntetés kikerülése végett, akkor a ráció legfeljebb abban van egy morálisan őszinte polgári engedetlen cselekedetében, hogy vállalja a törvénysértését, és kifejezetten börtönbe akar jutni, hogy felrázza a világot - rosszak a fennálló törvény ek, és börtönbe vonulásommal tiltakozom ellenük. Persze ahhoz, hogy egy morálisan rossznak tartott törvényt meg lehessen változtatni, a demokrácia keretei között legális lehetőségek állnak rendelkezésre. Például
