Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 24 (34. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK ( dr. Áder János): - VANCSIK ZOLTÁN (MSZP):
2729 A Kormányzati Ellenőrzési Iroda nyilatkozatából kiderül, hogy az 1997ben ho mályos rendelkezéseket tartalmazó törvényt kétféleképpen értelmezték, s a vizsgálat célja kideríteni, valóban el lehete tekinteni az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzésétől. Szerény álláspontom: nem. A Kincstári Vagyonigazgatóság úgy értelmezte a jogszabályt, hogy azon ingatlanok esetében, amelyeket a szakszervezetek a tulajdonukba kaptak, nem kell az elidegenítési és terhelési tilalmat bejegyezni. E sajátságos értelmezés teljesen ellentétes a jogalkotó szándékával, s ennek az lesz a következménye , hogy a szakszervezetek milliárdos értékű vagyonhoz juthatnak. Megjegyzem, hogy a Dózsa György úti székház is már állítólag értékesítésre került; a balatonfüredi, mindannyiunk által ismert nagy, tízemeletes szakszervezeti székháznál állítólag az összes tu lajdoni jogosítványt egy személyre ruházta át a szakszervezet, mégpedig az MSZOSZ elnökére. Tisztelettel kérem a kormányt és az Országgyűlést, hogy minden eszközzel akadályozzuk meg a további vagyonmentést, mert a magyar választópolgároknak elég lesz az el múlt évek százmilliárdjait - Postabank, tbhiány - kifizetni. Aki pedig tárgyilagosan veti össze az elmúlt évek hatalmas társadalmi veszteségeit a gyarapodást igénylő jövő évi költségvetéssel, az nem lesz fogékony a szociális felelősségérzetüket és határoz ott hangjukat négy év után megtalált politikai és gazdasági babérokra törő szakszervezeti vezetők szirénhangjaira. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK ( dr. Áder János) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki reagálni az elhangzottakra. (Senki sem jelentkezik.) Jelzés nem érkezett. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Vancsik Zoltán frakcióvezetőhelyettes úr, Magyar Szocialista Párt. VANCSIK ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Há z! Az MSZP az utóbbi hetekben már többször felhívta a közvélemény figyelmét arra, hogy a kormány, beváltva az önkormányzati választásokat megelőző fenyegetéseit, bünteti azokat az önkormányzatokat, ezáltal a települések lakosságát, amelyekben nem kormánypá rti polgármestert vagy kormánypárti többségű testületet választottak. Azt hittük, hogy ez választási fogás, de a helyzet ennél sokkal rosszabb: önök ezt komolyan gondolták. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Gyalázat!) Ezúttal a "polgár" új definíciójával ismerkedhetünk meg: azon a településen, ahol kormánypárti az önkormányzat vezetése, "polgárok" laknak, ahol nem, ott a "lakosság" lakik, akiket az, úgymond, rossz választásért büntetni kell. Az a szörnyű gyanú is beigazolódott, hogy a kormány nem hozta meg az önkormányzatok címzett támogatásáról időben a döntést, mert meg akarta várni az önkormányzati választásokat. Tény, hogy a kormány a már júliusra szakmailag előkészített állásfoglalását félretette néhány hónapra, mert a későbbi döntést az önkormányzati választások eredményétől akarta függővé tenni. A kormány november 12ei döntése példátlan, törvénysértő, és semmi kétséget sem hagy afelől, hogy a polgári koalíció számára az ellenzéki vezetésű önkormányzatok címe ismeretlen. Nem lehet véletlen, hogy a júl iusi - ismétlem, szakmai szempontok alapos mérlegelésével készített - támogatott listából kivétel nélkül csupa ellenzéki vezetésű önkormányzatot hagytak ki és utaltak az elutasítottak táborába, ezzel szemben kizárólag kormánypárti vezetésű önkormányzatokka l egészítették ki a támogatásban részesítendők listáját. A kormány bünteti tehát azokat a településeket, az ott élő embereket, ahol a választók többsége úgy ítélte meg, hogy szocialista vagy szabaddemokrata polgármester a legalkalmasabb a testület, illetve a település vezetésére. Először fenyegetett a kormány, majd büntetett. Furcsa demokráciafelfogással rendelkezik a jobboldali polgári kormányzat: kimutatja foga fehérjét azon települések választópolgárainak, ahol nem a kormány szája íze szerinti eredmény s zületett. Így bünteti a kormány Nagykanizsa lakosságát a könyvtárépítés elmaradásával, Mosonmagyaróvár lakosságát a kórházrekonstrukció hátráltatásával, Nyíregyháza lakosságát a
