Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 23 (33. szám) - A miniszterek feladat- és hatáskörének változásával, valamint az Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - ROGÁN ANTAL (Fidesz):
2672 hisszük: a változás és a változtatás igénye, az új iránti fogékonyság, a dinamizmus és a társadalmi mobilitás megőrzése és megteremtése nélkül nincs esélyü nk a XXI. század modern társadalmainak sorába lépni. Tisztelt Országgyűlés! Az eddig elhangzottak jegyében akár azt is mondhatnám, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozását deklaráló része a jövő ügyének minisztérium át hozza létre. Ennek a minisztériumnak a felállításával a polgári koalíció kormánya eleget tesz a választók azon elvárásának, hogy a jövő ügyét súlyához méltó felelősséggel kezelje. Sportszemszögből már sokan dicsérték ezt a törvényjavaslatot, de az ifjús ági ügyek tekintetében is komoly előrelépést jelent az új minisztérium létrehozása. 1988 óta az ifjúság ügye valóságos kálváriát járt végig a kormányzati struktúra különféle zugaiban. Tartozott először az Állami Ifjúsági és Sporthivatalhoz, aztán a Miniszt erelnöki Hivatal, majd rövid ideig a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, végül ismét a Miniszterelnöki Hivatal feladata volt a gyermekek és fiatalok ügyének kormányzati kezelése. Az elmúlt években a tárcaközi koordinációs testületként létrehozott Gyerm ek- és Ifjúsági Koordinációs Tanács látszólag kellő súlyt adott az ifjúsági kérdések kezelésének, de a valóság korántsem bizonyult ilyen fényesnek. A fiatalokkal valójában egy címzetes államtitkár foglalkozott, és a kormányon belül személyében senki sem vi selt számon kérhető felelősséget a nemzedéki problémák kezeléséért. Ha az elénk került törvényjavaslatot elfogadja a tisztelt Ház, akkor ennek az áldatlan állapotnak több mint tíz év után vége szakad. Nem áll távol ez a megoldás az Európai Unió országainak gyakorlatától sem, hiszen 1968 óta NyugatEurópában számtalan helyen intézményesült az a megoldás, amely az ifjúság és a sport ügyét együtt miniszteri rangra emelve kezeli a mindenkori kormányzati struktúrán belül. És mint azt hallhattuk ma is meg korábba n is, először Csizmár, aztán Zuschlag képviselő úr szájából, mindez nem áll távol a Magyar Szocialista Párt szándékaitól és törekvéseitől sem, de ellentétben a Szocialista Párttal, amely négy évig mindössze törekedett arra, hogy létrehozza ezt a minisztéri umot, a FideszMagyar Polgári Párt élt a választók felhatalmazásával, és 1999től útjára indítja ezt az új struktúrát. Mindez persze önmagában még nem jelentene semmit, mert a FideszMagyar Polgári Párt képviselőcsoportja azt is jól tudja, hogy a fiatalok gondjaira nem jelent megoldást a papíron velük foglalkozó, bürokratikus szervezetek számának gyarapítása. De az előttünk fekvő törvényjavaslat ebből a szempontból pont ellentétes tendenciát mutat: átláthatatlan és zegzugos struktúra helyett világos és egyé rtelmű felelőst jelöl meg. Ez nem más, mint a mindenkori miniszter, aki rendelkezik a joggal és felelősséggel, hogy a rendelkezésére bocsátott anyagi és adminisztratív eszközökkel a fiatalok érdekében hatékonyan éljen. Ez már önmagában is választ jelent Zu schlag képviselő úr egyik felvetésére, hiszen a miniszter és a minisztérium az, amely a hozzárendelt költségvetési, fejezeti források felett rendelkezik, és legfeljebb a különféle létrehozott tanácsadó testületek azok - melyek a minisztertől kapott felelős séget vállalják át részben , amelyek a pénzeszközök elosztásáról rendelkeznek, de nem a pénzeszközök felett rendelkeznek. Ez az eddigiekben is így volt, erre felhívnám képviselőtársam figyelmét, legfeljebb nem az ifjúsági és sportminiszter, nem a Ifjúsági és Sportminisztérium volt megjelölve rendelkezőként, hanem a Miniszterelnöki Hivatal, illetve annak címzetes államtitkára. Tisztelt Országgyűlés! Szót kell ejtenünk még egy, az ifjúságpolitika szempontjából korántsem mellékes kérdésről: ez a fiatalok és a kormányzat között zajló párbeszéd kérdése. Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy a FideszMagyar Polgári Párt mindig is úgy gondolta, hogy számunkra az ifjúsági érdekek képviseletében nem az érdekegyeztetés intézményrendszere, hanem a fiatalok érdekeinek hiteles és hatékony képviselete a fontosabb. (19.20) A párbeszéd eddig kialakult formái erre nem bizonyultak alkalmasnak. Ezt bizonyítja az is, hogy szervezettségüket és közéleti súlyukat tekintve is jelentős ifjúsági szervezetek, mint például a
