Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 23 (33. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2654 nevezetesen , hogy ez az előző, a szocialistaszabaddemokrata kormánynak egy '97ben tett felelőtlen ígérete volt - nem felelőtlen ígéret volt, tisztelt Országgyűlés! Az egy, a kilencvenes évek eleje óta érvényes, valamennyi parlamenti párt által elfogadott elv volt, hogy a nyugdíjemelés a nettó keresetemelkedéshez igazodjék. Ezt az elvet sem a Fidesz, sem a Kisgazdapárt, sem a Magyar Demokrata Fórum soha nem kérdőjelezte meg, amíg idén nyáron kormányra nem kerültek. Végig az volt az álláspontja a Fidesznek, a Magyar D emokrata Fórumnak és a Független Kisgazdapártnak, hogy ragaszkodni kell ehhez az elvhez. Egészen addig, amíg kormányra nem kerültek és be nem kellett volna tartaniuk ezt az elvet. Az történt, hogy tavaly 14 százalékot mondtak az akkori kormánypártok az elő rejelzésükben, de ahhoz képest az akkor feltételezettnél gyorsabb lett a gazdasági növekedés. '97ben is és '98ban is gyorsabb a gazdasági növekedés, gyorsabb a bérek növekedése, jobban növekednek a befizetések a költségvetésbe, a nyugdíjalapba, mindenhov a. Tehát több forrás áll rendelkezésre nyugdíjkifizetésekre, és a másik oldalon a gyorsabb bérnövekedés miatt a törvényes kötelezettség is magasabb nyugdíjemelést jelent. Hangsúlyozom, nem a tavalyi nyugdíjtörvény szerint. Amíg a tavalyi nyugdíjtörvény meg nem született, amíg ez az átkos szocialistaszabaddemokrata koalíció élve a maga többségével meg nem hozta ezt a nyugdíjreformot, addig is ez a szabály volt! Addig is az volt érvényes, hogy annyival kell növelni a nyugdíjakat, amennyivel a keresetek nőnek . Egyetlenegy változás volt ebben, de ezt sem kifogásolta senki a Ház jobb oldalán. Ugyanis '91 óta érvényes elv az volt, hogy az azonos évi keresetemelkedéshez kell kötni a nyugdíjemelést. Ez volt a korábbi szabály. De miután rájöttünk arra valamennyien - nemcsak ez az oldal! , hogy ez egy állandó bizonytalanságot kelt és utólagos korrekciókat tesz szükségessé, ezért az azonos éviről áttértünk az előző évire, ez volt a változás. De ez ellen nem tiltakozott senki azon az oldalon! Ez után az áttérés után is megmaradt ez az elv, és ezt az elvet a '97es nyugdíjtörvény ráadásul még mérsékelte is. Azt mondta ugyanis, hogy tudjuk, hogy ez az elv hosszú távon nem lesz tartható a társadalom korösszetételének alakulása miatt, ezért fokozatosan át kell térnünk az úg ynevezett svájci indexálásra, hogy fele infláció, fele előző évi béremelés. Azt mondtuk, hogy ezt fokozatosan csináljuk: '99ben még nem, 2000ben részben és 2001ben teljesen. Ezt az elvet rúgja fel az, amit ebben a tbköltségvetésben a kormánykoalíciós t öbbség csinál azzal, hogy 11 százalékra mérsékli az általános nyugdíjemelést. De hadd tegyek hozzá még valamit: azokon a bizonyos parlamenti vitanapokon a kormány megalakulása után, de még akkor is, amikor kiderült a kormánynak ez a szándéka, még nem 11 sz ázalék volt az általános nyugdíjemelés, amit a miniszterelnök, Orbán Viktor mondott, hanem 1314 százalék. Amikor kiderült, hogy ebből milyen felzúdulás van, csak akkor mentek oda, hogy jó, akkor legyen differenciált, legyen az alacsony nyugdíjjal rendelke zőké magasabb és ennek áraként a többieké még a 1314 százaléknál is alacsonyabb, csak 11 százalékos, tehát csak a reálértéket tartó nyugdíjemelés - egy olyan időszakban, amikor már a gazdaság növekszik, a nyugdíjalap befizetései növekednek, tehát minden f eltétele meglenne a magasabb nyugdíjemelésnek, vagyis annak, hogy abból a 40 százaléknyi reálértékvesztésből, amit 1989 és 1996 között a nyugdíjasok elszenvedtek, valamit visszakapjanak. Tehát azt gondolom, hogy ez az ellenvetés, amit Surján Lászlótól csüt örtökön hallottunk, nem állja meg a helyét, a nyugdíjemelés mérséklése ilyen oldalról nem indokolt. A másik ellenvetés, amivel Hegedűs Mihály kisgazda képviselőtársunk kezdte a maga érvelését, arra vonatkozott, hogy olyan váratlan terhei vannak a gazdaságn ak, amelyek nem teszik lehetővé ezt a nyugdíjemelést. Azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy először is váratlan terhek nincsenek. Itt tele van a politika ezekkel a váratlan terhekkel, itt 600 milliárdos Fehérkönyvet lebegtetnek az orrunk előtt vagy a f ejünk felett, kinek hogy tetszik. De amiket felsorolnak mint váratlan, korábban ismeretlen terheket, ezek között nincs olyan szerintem, ami váratlan vagy ismeretlen lenne. Azok a kötelezettségvállalások, amelyeket az előző kormány tett, ismertek. A privati zációs szerződésekbe
