Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 23 (33. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter:
2631 inkább, me rt bizonyára nem véletlen, hogy ennek a kilencéves mandátumnak az utolsó döntése is az emberi élet védelmében szólt. Tisztelt Országgyűlés! Annak idején arra a döntésre is emlékszünk, amikor az ily módon csonka Alkotmánybíróság mégis kénytelen volt elválla lni az akkori kormány akkori pénzügyminiszterével szemben, akinek azután egy másik kormány ugyancsak pénzügyminiszteri minőségében nem volt még egyszer alkalma szembesülnie az Alkotmánybírósággal, hanem az utódjára hagyta azt a történetet, amelyet nem kívá nok megnevezni... - nos, azzal a döntésével, amellyel kapcsolatban a pénzügyminiszter úr akkor rácsapta az ajtót az Alkotmánybíróságra; emlékszünk erre a történetre, ez a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatos emlékezetes döntés volt. Tisztelt Képviselőtársaim ! A kárpótlási, az igazságtételi, az abortusszal kapcsolatos, a médiaügyekkel kapcsolatos, a személyi szám használatával kapcsolatos, a kinevezésekkel, a népszavazással, a tulajdon védelmével kapcsolatos döntések mindmindmind olyan korszakalkotó döntései voltak az Alkotmánybíróságnak, amelyek nem vitásan elsősorban az alapító alkotmánybírók közjogi felfogásához kötődnek. Úgy gondolom, a Magyar Demokrata Fórum tartozik a nyilvánosságnak azzal, hogy kijelentse: mind ellenzéki, mind pedig kormánypárti korába n egy éven belül kétszer egymás után ugyanazt az álláspontot fejtette ki az alkotmánybírók mandátumának meghosszabbításával kapcsolatban. Helyesnek tartottuk volna, ha ma nem búcsúztatni kellene az alapító alkotmánybírákat, hanem az Alkotmánybíróság működé sének megőrzése érdekében - hogy a legkisebb kételyt is eloszlassuk ennek a működésnek a biztonsága és az ezzel kapcsolatos bizalom iránt - az Országgyűlés a többi párt konszenzusával meghosszabbítja a mandátumukat, illetőleg újraválasztja őket. Sajnos, ne m rajtunk múlott az, hogy erre nem kerülhetett sor. Mégis most, amikor tisztelettel gondolunk az Alkotmánybíróságot megalakító bírák kiváló működésére, és minden jót kívánunk a továbbiakban a további működésükhöz, nyugodtan kijelenthetem, hogy bizalommal é s bizakodással vagyunk a további alkotmánybírósági működés iránt is. A magunk részéről a Magyar Demokrata Fórum mindent el fog követni annak érdekében, hogy ne szenvedjen törést ez a gyakorlat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban, szórvá nyos taps az SZDSZ és a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki szólni. Igen, Dávid Ibolya igazságügyminiszter asszonynak adom meg a szót. DR. DÁVID IBOLYA igazságügyminiszter : Tisztelt Elnök Ú r! Tisztelt Képviselő Úr! Osztom a frakcióvezető úr szavait, hiszen a leköszönő tagok szerepe - túlzás nélkül állíthatjuk - kiemelkedő jelentőségű volt az elmúlt kilenc évben. Hallhattunk a képviselő úrtól példákat arra, hogy az Alkotmánybíróság az elmúlt egy évtizedben milyen sorsdöntő kérdésekben, milyen lényeges alkotmányértelmezési kérdésekben mutatott példát, és milyen különböző ügyekben fogalmazta meg az alkotmányértelmezést és a majdani magyar alkotmánynak adott iránymutatást. Hol ilyen, hol olyan ir ányokból illették - akár hangos ovációval, akár rosszalló kritikával - az Alkotmánybíróság egyes döntéseit az elmúlt kilenc évben; egy azonban bizonyos volt: míg a lelkesen éljenzők vagy a rosszalló bírálók mindig is különböző politikai nézeteket és eszmeá ramlatokat képviseltek, addig a testület valóban a semlegesség helyzetét el tudta fogadtatni. Ez a semleges és kikezdhetetlen magatartás vezetett oda, hogy ma már az Alkotmánybíróságot minden felelős politikai erő a magyar jogélet megkerülhetetlen alfájána k és ómegájának tekinti. Ez a testület vezető szerepet vívott ki a rendszerváltozás utáni magyar alkotmányosság kiépítésében, és méltán tartják számon úgy, mint Európa egyik legfelkészültebb és legkiemelkedőbb iránymutatásokat adó Alkotmánybíróságát.
