Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 20 (32. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
2599 felemelkedése lényegében az egész család felemel kedését jelentette, ami tehát a Torgyán családdal történt, az egyáltalán nincs ellentétben a magyar hagyományokkal." Azt gondolom, hogy magukért beszélnek ezek a szavak, kár, hogy ezek nem hangzottak el a választás időszakában. Mindenesetre azt gondolom, h ogy a kisgazdák maguk is meglepődnek ilyen nyilatkozatok hallatán. Ami az agrárköltségvetést illeti, először is engedjenek meg egy idézetet. A mezőgazdasági bizottság június 30ai ülésén hangzott el egy ismert személyiségtől: "Az agrárgazdaság fejlesztésér ől szóló törvény rendelkezéseit úgy ítélem meg, hogy valamennyiünkre kötelező. Ugyanakkor merem remélni, hogy az új FVMnek több lehetősége lesz, mint amennyit ez az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény meghatároz. Úgy gondolom - mondta, aki eddig ne m ismert volna rá: Torgyán József , hogy a különböző pénzeszközök remélhetőleg lényegesen nagyobb lehetőséget adnak a fejlesztésre, mint amit az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény biztosít, noha hadd tegyem hozzá, az is egy jelentős előrelépés a k orábbihoz képest." Mindenekelőtt ezt a helyet is megragadom arra, hogy megköszönjem Torgyán úrnak, hogy az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló, egyébként éppen egy évvel ezelőtt kihirdetett törvényt jónak ítélte. Kár, hogy annak idején nem szavazták meg. De miniszterjelöltként úgy fogalmazott, hogy ezt be kívánják tartani. Azt gondolom, hogy ezt kérte számon jó néhány, az agrárbüdzsét bíráló kormánypárti képviselői is a minisztertől, hogy vajon akkor miért nem tartja be, ha ilyen jónak ítéli ezt a törvényt. Ezt teszem szóvá én is a Magyar Szocialista Párt nevében. Azt gondolom, hogy a költségvetési tervezet nem biztosítja a törvényben, vagyis az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben előírt mértékű támogatást. Nem segíti elő az agrárolló évenként érzék elhető mértékű záródását, nem csökkenti a hazai agrártermékek támogatási hátrányát, és egybemossa a versenyszféra támogatását a vidékfejlesztéssel és a szociális segélyezéssel. Amikor ma hallgattam Font Sándor képviselőtársamat, fölmerült bennem az a kérdé s: vajon milyen költségvetést olvasott akkor, amikor a mondandóját megfogalmazta? Hiszen ha ő meg akarja szavazni ezt a költségvetést, akkor a mondandója alapján valószínűsítem, hogy az egy másik költségvetés volt. Hiszen pont azok a hiányosságok, amiket ő remél elkerülni a jövő évi agrártámogatási rendszerben, azok, amelyeket most felsoroltam! Mindazonáltal megállapítható, hogy maga a költségvetés előterjesztője sem tudja pontosan, mennyit szán az agrárgazdaság fejlesztésére. Igazából nem szeretnék számháb orút vívni, de a kormány részéről valami ilyesmi zajlik, hiszen az FVM szerint kezdetben 164ről, most valami 146ról - a bizottsági ülésen megfogalmazódott 161 milliárd , a bizottság fideszes szóvivője 159 milliárdról beszélt. Summa summarum: ha ennyi a bizonytalanság, valószínűleg nem is igazán tudják pontosan, mire és mennyit kívánnak költeni. Valószínűleg egyébként ez utóbbi felel meg a valóságnak. Akárhonnan is nézzük, mindenképpen komoly veszélyt rejt azonban a mérték szempontjából, hogy - mint ahogy jó néhány éven keresztül - az idén is fenyeget az 1998. évre szánt pénzek el nem költésének veszélye. Súlyos hiba lenne, ha az 1998ra rendelkezésre álló eszközök leszorítása árán próbálnák meg azt az 1998. évi bázist megteremteni, amihez viszonyítva vélh etően már teljesíthetők az agrártörvény követelményei. A bizonytalan tartalmú költségvetési pénzekről nehéz tehát mit mondani. A mi megítélésünk szerint azonban legalább 20 milliárddal marad el az agrárcélokra szánt pénzek nagyságrendje attól, amit a törvé ny egyébként előírna. A támogatások mértéke persze termékcsoportonként változatlanul más és más, de mintegy harmadafele lesz az uniós országokban megszokott mértékű támogatásoknak, miközben az orosz válság rossz kezelése miatt a nehezen visszaszerzett pia cokról is kiszorulunk, magyarán tehát jóval többet kellene például piacrajutásra fordítani. Itt szeretném megjegyezni, hogy a költségvetésbe
