Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP):
2525 Túlzottnak tartom a kormányzati várakozást a jó jövedelemtermelő képességű vállalkozások felé, ugyanis ezek nem bővítenek jelentősen létszámot, hisz ennek nem kedveznek sem a belső gazdasági, se m a külső exportot befolyásoló folyamatok, szerintünk inkább visszaszorulás várható a jövőben. A rosszabb jövedelemtermelő képességű vállalkozásokra pedig negatív hatással van a terhek növekedése - szja, egészségügyi hozzájárulás , és az ő esetükben inkáb b leépítések várhatók. Sőt, e területen a fehérgazdaságból a szürkébe, és onnan pedig a feketébe való visszalépés prognosztizálható. Mire alapozom mindezt? Arra, hogy a visszaesés olyan mértékű a legalacsonyabb jövedelmeknél, hogy megéri majd kockáztatni. Sajnos, mint az ország hátrányosabb, keleti részét képviselőnek mindez borúlátásra ad okot. Nagyobb mértékű támogatást szorgalmazunk a zöldmezős beruházásoknál, amelyeknek elsősorban áttételes munkahelyteremtő hatása jelentős. A vállalkozói tehercsökkenés némileg javíthat ugyan a helyzeten, de jól ismerjük a gyakorlatot, hogy a többletpénzzel nem munkahelyet teremtenek, hanem saját nyereségüket növelik. A visszaforgatással már ma is él az, aki ezt komolyan gondolja. A munkahelyteremtésnek közgazdasági terme lési, értékesítési korlátai is vannak. A kereslet oldaláról sem ösztönzőek a folyamatok a termelés bővítésére. (17.10) Közvetlen munkahelyteremtést jelenthetnének az infrastrukturális beruházások, melyek jótékony hatása a hátrányos helyzetű térségekben a k ülföldi és a belföldi tőke odairányításában is megmutatkozna. Pontosan ezek a beruházások kerülnek visszafogásra a költségvetésben. Ez nemcsak az elmaradott térségek fejlődését hátráltatja, de az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatát is lassítja. A b etervezett minimális mértékű fejlesztésekről is olyan információink vannak, hogy politikai jutalomként kerülnek odaítélésre a kormánynak kedves önkormányzatoknak. Nem érthetünk egyet azzal, hogy a költségvetésből kiirtottak minden normatív vagy szakmai gré miumon alapuló kritériumrendszert a különböző támogatások odaítélésénél. Az aktív eszközök sorában nagy jelentősége van a munkaerőképzésnek, átképzésnek. De lehete úgy hatékony a szakmai képzés, ha elszakítják a munkaerőpiac napi szükségleteitől? Nem tar tjuk elégségesnek a 2,1 százalékos előirányzatnövekedést e területen, különösen nem a szakképzés esetében az 1,7 százalékot. Nem világos, hogy ezek felhasználásáról hol születnek majd meg a döntések, s hogyan valósul meg a hatáskör és a pénzeszközök igény bevételének összhangja. Eddig nem készült kormányzati program a tartós munkanélküliség visszaszorítására sem. Megszüntették a Közmunka Tanácsot, s hogy mi lesz a folytatás, ma még nem látjuk. Közben pedig zajlanak az ez évben beindult programok, amelyeknek márciusig áthúzódó hatásai vannak. A kormány azon elképzelése, amelyet csak úgy hallottunk, hogy az önkormányzatok kezébe adja a közmunkát, ellentmondásos, mert a legnagyobb igény erre pontosan a legszegényebb önkormányzatoknál jelentkezik, akiknek nem le sz miből előteremteniük a közmunkához szükséges saját erőt és a szervezéshez szükséges apparátust, pontosan a kormányzat jóvoltából. Keveslem a közmunkára szánt összeget, amely az ez évi 4,1 milliárd forintról jövőre 2 milliárd forintra csökken. A munkahel yek iránti igényt csak fokozza a kormány által képviselt bérpolitika, amely a közszférában 3 százalékos létszámcsökkentést irányoz elő. S végül a Munkaerőpiaci Alapról szeretnék néhány konkrétumot megemlíteni. A bevételi oldalon a munkaadói járulék túlter vezett, azonos százalékra hozva: növekedése 20,8 százalékos bérnövekedést feltételez. A munkavállalói járulék esetében 21 százalékos bérnövekedésre épít az előirányzat. Nem tudtam megfejteni, milyen indokok alapján nő 70 százalékkal a rehabilitációs hozzáj árulás előirányzata. A munkaadóimunkavállalói járulék aránya '94 és '99 között ötszörösről kétszeresre csökkent. Javasolni fogjuk a munkavállalóknál is az 1 százalékos csökkentést, amelynek forrása az alap '99es nyitóállománya, maradványa.
