Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
2498 Köszönöm türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megadom a szót Keller László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. KELLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én az örökség kezeléséről szeretnék szólni. Azért kívánok erről szólni, mert a hozzászólások során sokan beszéltek arról, hogy nem lehet teljes mértékben az új kormány költségvetésének te kinteni ezt a költségvetést. Persze, soha nem lehet kötelezettségek nélkül indulni, ezt már tegnap is elmondtam egy kétpercesben, de ha ilyen örökség van - márpedig van, természetszerűleg , akkor legalább egyszer be kellene ezt mutatni. Negyedik napja tar t a költségvetés vitája, és sajnos e bemutatás mind ez idáig nem következett be. És nem úgy kellene bemutatni, mint ahogy azt tegnap Homoki képviselő úr, politikai államtitkár tette, aki teljesen megalapozatlan számokat kezdett felsorolni a Házban. El kell ene tudni mondani, tisztelt kormánypárti képviselők, tisztelt államtitkár úr, hogy mi a tárgya a kötelezettségvállalásoknak, melyik fejezetet érinti a korábbi kormány kötelezettségvállalása, mekkora annak a költségvetési kihatása a jövő évre, az azt követő évekre és az után, és hogy milyen egyéb feltételekkel vállalta az előző kormány ezeket a kötelezettségeket. Jellemző módon a metróberuházással kapcsolatban szeretném bemutatni ezt az örökségkezelést. A kormányzati körök elmondták, hogy egy 160 milliárd fo rintos beruházást nem lehet felvállalni. Valószínűsíthetően valamilyen inflációs prognózis mellett, folyó áron kalkulált költséget hangoztattak, mert azt nem mondták meg, hogy mit értenek a 160 milliárd forint alatt. Megnéztem, hogy mit vállalt az előző ko rmány e tekintetben: '99re 3 milliárd forintot, 2000re 8 milliárd forintot, 2001re 10 milliárd forintot, 2002re 13 milliárd forintot. A kormányzati tényezők elhallgatják azt a tényt, hogy a kormányzat által a következő öt év során fedezendő költségrész mellett a főváros a projekt számláinak 20 százalékát saját költségvetése terhére állja. Elhallgatják, amikor a metró leállításáról beszélnek, azt, hogy a beruházás hasznosságáról - hosszas és eurokonform módon elvégzett, részletes elemzések után - meggyőz ődő finanszírozó pénzintézetek hiteleinek visszafizetése csak ötéves türelmi idő után, 2004et követően válik esedékessé, vagyis egy egységnyi kormányzati erőforrás több mint háromszoros multiplikátorral kalkulálható beruházási értéket hozna létre. Vane o lyan közlekedési vagy más infrastrukturális projekt, tisztelt államtitkár úr, ahol hasonló hatékonysággal hasznosulnának, pótlódnának ki nem központi forrásból a korábban a metróberuházásra szánt költségvetési források? Be kellene mutatni annak racionalitá sát, hogy egy igen kedvező kamatozású hitelt vissza kell utasítani. Be kellene mutatni, hogy miért kell visszautasítani! Be kellene mutatni, hogy 200 millió ECUt - ez 52 milliárd forint értékű, változó kamatozás esetében, gyakorlatilag libor szintű fix ka matozás esetén, a mai pénzpiacon az EIB 3As minősítésének és nonprofit jellegének megfelelően, az elérhető legkedvezőbb kamatozású, 20 éves lejáratú hitelt - miért kell visszautasítani. Ezt azzal kell összevetni, tisztelt képviselőtársaim, hogy a nemzetkö zi pénzpiacon Magyarország ötéves lejáratra a libor felett 72 bázispont kamatfelárral tud forrásokhoz jutni. De arra is megnyugtató választ kellene adni, hogy, mondjuk, a Nemzeti Színház új helyszínét nem valami háttérben meghúzódó különleges gazdasági érd ek motiválja. Meg kellene nyugtatni a közvéleményt, hogy az Erzsébet térre nem azért van szükség, hogy legyen majd parkolója a Postabanknak egykor átadott ingatlannak, annak az ingatlannak, amely '94 előtt került a mára elhíresült bank birtokába a rendőrpa lota megépítése ellenében. Ha minderre és az itt felvetett kérdésekre választ kaptunk volna a vitában, akkor nem lehetne önöket, tisztelt kormánypárti képviselők, azzal vádolni, hogy nem nyílt tekintetű, szavakban, ígéretekben és tettekben egymásnak ellent mondó politikát folytatnak.
