Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
2471 Magyar Szocialista Párt: 100 perc; Független Kisgazdapárt: 50 perc; Szabad Demokratá k Szövetsége: 42 perc; Magyar Demokrata Fórum: 37 perc; Magyar Igazság és Élet Pártja: 37 perc. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre bejelentkezett képviselők felszólalásai következnek. Elsőként megadom a szót TuriKovács Béla úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőjének. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (FKGP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! A környezet- és természetvédelem általánosan elismerten az egész társadalom ügye. Ebben többnyire nincs is vita. Sőt, széles körben, pártállástól füg getlenül egyetértés mutatkozik egészen addig, amíg szóba nem kerül, hogy a környezet- és természetvédelem magától értetődő módon költséges dolog, és pénz nélkül az egyébként támogatott célok nem érhetők el. A jogos igényekhez képest az eddigi - 1990 óta mű ködő - valamennyi kormány meglehetősen szűkmarkúnak bizonyult. A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetésére vonatkozó törvényjavaslatban a környezet- és természetvédelem előirányzatait döntően az EUcsatlakozás követelményeinek teljesítése határozza meg. E követelmény összhangban van a parlament által 1997ben kivételesen erős parlamenti támogatással elfogadott nemzeti környezetvédelmi programmal, amely program 2002ig határozza meg az ország környezetpolitikájának prioritásait és cselekvési irányait. Min d a két cél igen nagy erőfeszítést igényel mindenkitől, aki a környezetvédelmi program megvalósításában érdekelt. Magyarország fejlett országokhoz történő felzárkózásának egyik jelentős kérdése, hogyan lehet az élet- és környezetminőség javítását a gazdasá gi fejlődéssel összeegyeztetni, és így elérni a fenntartható fejlődést. Ennek elérését fogalmazza meg az Európai Unió 5., környezetvédelmi akcióprogramja, és ezzel összhangban átfogó célja a nemzeti környezetvédelmi programnak is azonos. Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk különböző feltételekhez kötött. Ezek között az egyik meghatározó követelmény, hogy a jogharmonizáción felül a környezetvédelmi kívánalmaknak eleget tudjunk tenni. Számos olyan terület van, amelyeknél csak igen nagy erőfeszítésekkel teljesíthetjük a követelményeket. Ilyenek a teljesség igénye nélkül: a hulladékgazdálkodás, a vegyi anyagok kezelése, katasztrófamegelőzés és elhárítás, és ezt a sort még folytatni lehetne. Az elkövetkező években figyelembe kell vennünk, hogy az Európai U nió környezetpolitikai eszköztárában egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a horizontális és az önkéntes típusú eszközök, amelyek nélkülözhetetlenné teszik a különböző gazdasági és társadalmi érdekcsoportokkal az eredményes együttműködést, a partneri viszonyt, és így megosztott felelősséggel kell kialakítani és hosszabb időre biztosítani a környezetvédelem területén a politikai és a társadalmi konszenzus feltételeit. Ezekkel a követelményekkel már részben számol az 1999. évi költségvetés, és ennek alapján történt meg a direkt támogatások aránycsökkentése. A mérték azonban erősen vitatható. A környezetvédelmi kiadások aránya Magyarországon 1995re a GDP 1 százalékára emelkedett, és lényegesen nem változott 1996ban sem. Az 1997. évben a hazai össztermék 1,1 százalék ára emelkedett a környezetvédelmi fejlesztési kiadás. A tendencia az 1999. évi költségvetésben tovább folytatódott, és az 1998. évi 1,2 százalékos arányhoz képest 1,3 százalékra emelkedik. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az elfogadásra kerül ő költségvetés erőteljesen bevételorientált. A bevételek 60 százalékát saját bevételként kell megteremteni, és csak 40 százaléka ered támogatásból. Ez igen jelentős feladatot ró a szakminisztériumra, mert ezt a bevételhányadot nézetem szerint csak a környe zetvédelem területi szervezeteinek lényeges megerősítésével lehet biztosítani olyan módon, ha ezek a szervezetek alkalmasak lesznek arra, hogy a saját hányad előteremthető legyen. A legsúlyosabb teendők három területen jelentkeznek: a levegőtisztaság védel mében, ahol a fő szennyező források az erőművek és a városi közlekedés, ez utóbbi szintén meghatározó erővel; a szennyvízelvezetésben és tisztításban; valamint a hulladékelhelyezésben és annak kezelésében.
