Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - Bejelentés mentelmi ügyről - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP):
2464 idegenforgalom, de tudjuk, hogy m ás jövedelem is megjelenik, ami van az egészségügyben is, de nem olyan mértékben. Ezért itt egy minőségi váltásra van szükség. Hadd hívjam fel arra a figyelmet, hogy az a tény, ami elindult az elmúlt években, hogy majd privatizációval megoldjá k az egészségügy helyzetét vagy a betegellátást, egy alapvetően téves felfogás. Míg a háziorvosok esetében adott valami változtatást, hiszen - ez olyan kvázi, egy álprivatizált valami, nem igazi - egy önálló elszámolásra tértek át, és a járóbetegellátás e setében ez valami megoldást jelenthet, de ez is kérdőjeles. Ám kifejezetten hibás, ha a fekvőbetegellátásban erre spekulálnak. Márpedig a már lezajlott konspirációs tárgyalások a János Kórházban, a Tétényi úti kórházban, az István Kórházban és sorolhatnám - a háttérben a finanszírozók vagy az úgynevezett finanszírozók részéről, akik privatizációra ácsingóznak , rendkívül hibás, nagyon súlyos konfliktusokat fognak majd előidézni. És bizony ki ennek a vesztese? Ki fogja megérezni ezt nagyon kedvezőtlenül? A végső fogyasztó, a beteg. Ezért jelenik meg, hogy ezt a privatizációs folyamatot a fekvőbetegellátásban nem szabad elindítani. A nagy biztosítók, az ÁBAegon, a Generali, a Providencia, a Hungária Biztosító kidolgozott programmal rendelkezik arra, hogy h a majd beindul a privatizáció, akkor a kiegészítő magánbetegbiztosítással színre lépnek, és fölvásárolják a kórházak egy részét vagy szerződést kötnek, akkor ez kifejezetten a fogyasztó, a páciens zsebére megy. Mert a készített számítások szerint, ha kieg észítő magánbiztosítást bevezetnének, akkor egy főre mintegy 6 és 20 ezer forint közötti pótlólagos biztosítási pénzt kellene havonta fizetni, amire nyilvánvaló, hogy még a középkategória magasabb bérével rendelkező népességcsoport sem képes. Tehát, ha nem száll be a munkáltató, és nem lesz egy kollektív kiegészítő magánbetegbiztosításra lehetőség, akkor ez megoldhatatlan. Márpedig melyik az a multinacionális munkáltató cég, amelyik hajlandó lenne a dolgozójáért betegbiztosítást fizetni? Egyik sem. Ez azt jelenti, hogy alapvetően pótlólagos források megteremtésével szükséges a fekvőbetegellátás helyzetét javítani, a műszerezettséget, a dologi ellátásokat és a bérüket. Ezzel lehet biztosítani, hogy a beteg nyugodtan forduljon az orvoshoz, és ne egy olyan he lyzet álljon elő, hogy lassan nem merünk stressz nélkül orvoshoz fordulni, az orvos pedig lassan nem mer a beteggel kommunikálni és gyógyítani, mert mindegyik elégedetlen, és nem tudja, hogy milyen pénzügyi következményei vannak. Hadd emeljem ki még végeze tül a gyógyszerfogyasztást. Ezt nagyon sok bírálat érte itt, de senki nem emelte ki, hogy hogyan történt a magyar gyógyszeripar felszámolása, annak a gyógyszeriparnak, amely a világ első tíz országába tartozott, annak a gyógyszerkutatásnak, amelyben Magyar ország a világ első öt országába tartozott. Mi történt a privatizációjával? És ez bizony az elmúlt, '9498as kormányzatnak nagyon súlyos hibája. Ennek a privatizációjával elöntötte a magyar gyógyszerpiacot a külföldi - és itthon ugyan törzskönyvezett - tö bb ezer gyógyszer a korábbi néhány százhoz képest, és a jó minőségű, jó hatásfokú magyar gyógyszer eltűnt a magyar piacról, vagy pedig mint külföldi gyógyszer ötszörös vagy tízszeres áron került be a forgalomba. Nyilván ez fogyaszthatatlan, megvásárolhatat lan. Ezért van az, hogy a fogyasztásban egy deformáció következett be, mert bizony a nyugdíjas korosztály nem képes megvásárolni a nem egyszer több ezer forintos gyógyszerét. Befejezésül engedjék meg, hogy tisztelettel kérjem még egyszer a kormányzatot - b ár tudom, hogy ez nem egyszer süket fülekre talál, mert ma fontosabb az adósságot finanszírozni, mint a magyar humán infrastruktúrát, a magyar népesség érdekét képviselni , hogy vizsgálja felül az egész társadalombiztosítás finanszírozását, ennek a költsé geit is, és egy más költségátcsoportosítással jelentősebb forrásnövelést hajtson végre. Ha azt kérdezik, hogy vane forrás, akkor el szeretném mondani, amit már a viták során többször is hangoztattam, hogy van pénzügyi forrás, mert ha csak a 600 milliárd f orintos piszkos pénzt, ami az MNB és a költségvetés között lejátszódik, kiemelem, már ott a forrás. Vagy ha a Postabanknak - amint már elmondta képviselőtársam - a konszolidációját leállítom, és megfizettetem azokkal a
