Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - Bejelentés mentelmi ügyről - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP):
2462 kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az valójában nem önkormányzatként működött, mondhatnám úgy is, hogy semmi köze nem volt a tényleges önkormányzathoz, hanem az MSZOSZne k egy kinyújtott keze volt. Tehát gyakorlatilag mi volt? Egy szakszervezeti ellenőrzés; szakszervezeti képviselők jelentek meg mindenekelőtt, és természetesen az MSZOSZ töltötte be az irányító szerepét. Ezért nagyon üdvözlendő volt ez a döntés, mert ezt az "önkormányzatot" - idézőjelben, mert ez nem az volt - meg kellett szüntetni, és az ott maradt, még meglévő forrásokat szigorú ellenőrzés alá kellett vonni. Emlékeztetem önöket az Állami Számvevőszék több jelentésére: valójában milliárdok tűntek el úgyneve zett - ma divatos kifejezéssel - projektfinanszírozás vagy különböző sötét, elmaszatolt programfinanszírozás címén az egészségbiztosítási kasszából és a nyugdíjbiztosítást szolgáló kasszából is. Meggörbült ezért valakinek is a haja szála?! Ügyészi feljelen tés készült - senkit de senkit nem vontak felelősségre! Természetesen a biztosított, akivel szemben egyébként is több szerződésszegés következett már be, tiltakozott ez ellen. Ha csak ezt a forrást vissza tudnák adni a nyugdíjalapokba vagy az egészségügyi ellátás keretébe, akkor bizony ez a két terület nem lenne ilyen katasztrofális helyzetben, amilyenben jelenleg Magyarországon van! Hadd emeljem azonban azt is ki, hogy a társadalombiztosítás soha nem tudja magát utolérni pénzügyileg, ha az egész finanszíro zási rendszert és a vagyon kérdését nem rendezzük, ahogyan azt képviselőtársaim is elmondták. 1992ben készült egy vagyonfelmérés, mégpedig a társadalombiztosítás - a korábbi MABI és OTI - 1944es vagyonát mérték fel aranyparitásos alapon; önök nyilván tud ják, hogy ez mit jelent. Az aranyparitásos alapon történt vagyonfelmérés alapján a '92es - mondjuk úgy, hogy egy kicsit valorizált - érték 900 milliárd forintnyi vagyont mutatott ki; vagyis ha ezt átszámítjuk '9798as értékre, akkor mintegy 10001100 mil liárd forintnyi vagyonról van szó. Többek között a Madáchház - ismerjük , a ma hírhedtté vált Mátravidéki erőmű, kétszáz ingatlan, kórházak, és lehetne még sorolni, tartoztak a tulajdon körébe. Ezt a tulajdont az államosításokat követően átadták a SZOTnak, a SZOT ennek jelentős részét eladta, majd a maradék egy része átkerült az önkormányzatokhoz; valójában eltüntették ezt a vagyont, nem lehet tudni, hogy az így kapott források merre mentek, és nagyon kicsi vagyon került végül is vissza a társadalombizt osításhoz, aminek az eladásáról történt most intézkedés. Ha tehát nem következik be az a fajta módosítás, hogy a vagyont vissza kell juttatni a társadalombiztosítás jogos utódjához, akkor itt a finanszírozást valójában nem lehet hiány nélkül megoldani. Már pedig ez azt is jelenti, hogy ahol egy vagyont eltulajdonítottak, ott a tulajdonosnak kárpótlást kell fizetni! Ezért nem csak egyszerűen egy vagyonátadásról van szó, hanem a biztosítottak kárpótlásáról is szó van. Amennyiben ez a vagyon visszakerül a társa dalombiztosításhoz, akkor ennek működtetéséből - természetesen szigorú ellenőrzéssel, hogy ne tudják eltőzsdézni vagy zsebre vágni a vagyont; ennek megvan a büntetőjogi és egyéb jogi szankciója és feltételrendszere - be lehet vezetni és alkalmazni lehet a várományfedezeti vagy a tőkefedezeti elvet, és meg lehet szüntetni ezt a kirovófelosztó rendszert, ami még mindig jellemzi a finanszírozási rendszert a társadalombiztosításon belül. (A jegyzői széket dr. Juhászné Lévai Katalin és Molnár Róbert foglalja e l.) Hadd emeljem ki, hogy ha a nyugdíjbiztosításról beszélünk, akkor kétségtelen, hogy ilyenfajta változtatással itt nem egyszerűen egy nyugdíjemelést lehetne végrehajtani - mert elnézést kérek, de a 20 százalékos nyugdíjemelés biztosan több, mint a 14 vag y a 17 százalékos, de ez nem oldja meg a nyugdíjrendezést! Egészen más alapokról kell elindulni a nyugdíjak, a nyugdíjasok esetében. Hadd emeljem ki például, hogy a minimálnyugdíjnak egyenlőnek kellene lennie a mindenkori minimálbérrel, s ha innentől kezde m el valorizálni, tehát korrigálni a nyugdíjakat, akkor el lehet érni egy olyan szintre, amikor végül is a nyugdíjak megélhetést biztosító forrást jelentenek a nyugdíjasok számára, s nem pedig a lepusztulás, az éhenhalás veszélyét hordják magukban.
