Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - Bejelentés mentelmi ügyről - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HEGEDŰS MIHÁLY, az FKGP
2435 De nézzük, hogy esetünkben mi is az a "lehetős égekhez képest"! Az előttünk fekvő törvényjavaslatban 84,5 milliárd forint szerepel olyan összegként, amelyet a költségvetés támogatásaként nyújtani köteles a nyugdíjreform során kieső járulékbevétel miatt. Joggal borzadunk el ezen összeg nagyságától, kedv es képviselőtársaim. S ez volt az oka annak, hogy a múlt csütörtökön támogattuk azt a módosító javaslatot, hogy a biztosítottak által a nyugdíjpénztárnak fizetendő járulék jövőre ne emelkedjék 7 százalékra az idei 6 százalékról. Ezzel elértük, hogy a magánnyugdíjpénztári tagság miatt költségvetési támogatás ennél szerényebb összegű lesz, remélhetőleg kissé 70 milliárd forint alatt marad. De még így is feltehető a kérdés: miért kell a központi költségvetésnek jövőre 70 milliárd forinttal támogatni a Nyugdíjbiztosítási Alapot amikor ez az összeg tulajdonképpen rendelkezésre áll, csak éppen a járulékfizetők nyugdíjpénztárba fizetik? Sőt ne feledjük, hogy ez az összeg jövőre még magasabb lesz, és ez így megy évtizedekig. A Hornkormány és az előző kormánykoalí ció által végrehajtott nyugdíjreformnál vagyunk, melyet, szeretném emlékeztetni ellenzéki képviselőtársaimat, az akkori ellenzék, a jelenlegi kormánykoalíció pártjai közül egyetlenegy sem szavazott meg. A Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetése kapcsán a ny ugdíjreform felidézése nem önkényes. A kormányt törvény kötelezi arra, hogy minden évben e költségvetés kapcsán tájékoztassa az Országgyűlést az alap bevételeire és kiadásaira vonatkozó 5, illetve 50 évre vonatkozó előrejelzésekről, ami nem nélkülözheti a demográfiai folyamatok áttekintését sem. Ennek a kormány eleget is tett, és a szóban forgó tájékoztató csatolva van a törvényjavaslathoz, mint képviselőtársaim bizonyára látták és tanulmányozhatták. A tájékoztató három dolgot tart fontosnak elmondani a meg reformált második pillérről. Az első az, hogy abban jelentős tőke halmozódik fel, amely a 2008 utáni években eléri a GDP 10 százalékát, 2022re a 30 százalékát és 2040 után valamikor az 50 százalékát. Nincs okunk kételkedni, hogy ez így igaz. A szöveg úgy folytatódik, hogy ez a tőke komoly szerepet kaphat a tőkepiac alakításában. Még ebben sincs okunk kételkedni, ekkora tőke valóban komoly szerepet kaphat a tőkepiac alakításában. (9.40) De miért szerepel a "kaphat" feltételes módban? Lehet, hogy mégsem kaph at? De ne akadjunk fel ilyen apróságokon! Tegyük fel, hogy a nyugdíjpénztárakban összegyűlt tőke komoly szerepet kap a tőkepiac alakításában! Több szakértőtől érdeklődtem, hogy ez mit jelent. Válaszuk egybehangzóan az volt, hogy a nyugdíjpénztárak pillanat okon belül a tőkepiac, a tőzsde főszereplői lesznek. Ebben nincs okom kételkedni. Viszont a nyugdíjpénztárakban összegyűlt tőkével szemben az a költségvetési támogatás áll, melyet a Nyugdíjbiztosítási Alap hiányát pótlandó az állami költségvetés ad. Az áll ami költségvetés pedig csak akkor tud adni, ha ezt az összeget vagy adóból beszedi, vagy hitelt vesz fel. Így egyfelől van egy jelentős tőkénk, másfelől van jelentős, feleslegesen kivetett adó vagy felvett hitel. Ez olyan, mint egy luftballon felfújása. Ez ért kijelenthetjük, hogy a tőkepiac alakításában való komoly szerep semmiféle érdemleges szereppel nem bír. Olyan, mintha semmi sem történt volna. Valami azért történt, kedves képviselőtársaim, de abban nincs sok köszönet. Nem elhanyagolható költségei vann ak a léggömbfúvásnak. A második, amit a tájékoztató fontosnak tart elmondani az, hogy ez a tőke növeli a nemzetgazdasági szintű megtakarításokat. Ha növeli, akkor minden rendben van, hiszen van haszna a nyugdíjreformnak. A tájékoztató egy ábrát is közöl, a melyben azt láthatjuk, hogy a nyugdíjrendszerben felhalmozott tőke mennyivel múlja felül azt az adósságot, amely a nyugdíjreform okozta hiány miatt keletkezett. Az ábra szerint a kettő különbsége tetemes. Mindezzel kapcsolatban csupán az a probléma, hogy a z előterjesztő valamiről megfeledkezett. Azt készségesen elhiszem, hogy a második pillérben felhalmozott tőke felülmúlja az adósságot. Ez azért történhet, mert a nyugdíjpénztárak nem csupán állampapírokat vásárolnak, hanem hosszabb távon, az állampapírokná l magasabb hozamot hozó részvényeket is. De a semmiből nem lesz valami!
