Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - Bejelentés mentelmi ügyről - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KELLER LÁSZLÓ, az MSZP
2430 ehhez képest 151 milliárd forint bevételt vár a kormányzat az egészségügyi hozzájárulástól. Ezt nem is kommentálom! Ami a jövedéki adóból átadott forrást illeti, nem azt a célt szolgálja, amit a szakma szeretne, és amit a minis zter a sajtón keresztül folyamatosan hirdetett. Nem jelent kiszámítható automatizmust ez a bevétel, nincs beépítve a jövedéki adóról szóló törvénybe. (9.10) Ami pedig a határidőhöz kötött vagyonértékesítést illeti, tisztelt képviselőtársak, ez nyilván érté kcsökkentő hatással fog bírni. Az 53 milliárd forintos bevételi előirányzat egy légvár! Bizonytalan lábakon áll tehát ez a költségvetés. Én csak egy kérést szeretnék megfogalmazni a kormányzat felé: csak ne törjék a fejüket jövőre durva, megvalósíthatatlan kiadásmérséklő intézkedésekkel, ha azt látják, hogy a bevételi előirányzat sajnálatos módon nem teljesül. Mire biztosít fedezetet a két társadalombiztosítási alap? A válasszal keserű lesz szembesülése a polgároknak! A Szocialista Párt elfogadhatatlannak t artja a nyugdíjalap kiadási oldalát, mert itt takarít meg a kormány: a nyugdíjasokon keresi meg politikai céljainak forrását, és ez számunkra elfogadhatatlan! (Dr. Surján László: Ez húsz milliárddal több, mint amit ti ígértetek!) Szerencse, hogy a nyugdíje melés szabályait még nem változtatták meg, ahogy jelezte az államtitkár úr, majd elkezdődik a tárgyalása. Így még visszavonhatják az előterjesztésüket. Keserű a szembesülés - nem a választási ígérettel, hanem a kormány valódi arcával akkor, amikor most már nyíltan leírja, tisztelt képviselőtársak, az indokolást idézem: a nyugdíjemelés 11 százalékos, de legalább 3500 forint/hó. Ha pedig az Egészségbiztosítási Alappal ismerkedünk meg, akkor valójában csalódás ér bennünket. Azt tudtuk és tudjuk, hogy sok a neh ézség, számos elmaradt feladat nem kevés tennivalót határoz meg. Javítani kell az egészségügy GDPhez viszonyított arányán, az egészségügyi dolgozók bérét fel kellene zárkóztatni, előre kellene lépni a minőségbiztosítás terén, harmonizálni kellene a finans zírozást, rendszerszerű ellenőrzést kellene megteremteni - nem sorolom. Engedjék meg, hogy egy '98. március 14ei idézetet hadd mondjak el itt, ezt az egykori közigazgatási államtitkár írta le a Magyar Orvosi Kamarának '98 márciusában: "Olyan közhangulat é s kormányzati szándék nyerjen teret, mely a választások utáni legsürgetőbb feladatnak tekinti ennek a helyzetnek a felszámolását." Nos, az a személy, aki ezt '98 márciusában tanácsolta a Magyar Orvosi Kamarának, ma a társadalombiztosítás irányítását végző politikai államtitkár tanácsadója, ezért én úgy gondolom, joggal lehetne elvárható az, hogy ez a költségvetés szolgálja azokat a célokat, amelyeket ő megfogalmazott a Magyar Orvosi Kamarának. És a költségvetés maga a csalódás. Igaz, 50 milliárd forinttal t öbbet ad a gyógyítómegelőző ellátásra, de ez a miniszter ígéretének arányos teljesüléséhez egyáltalán nem elég. A szinten tartásra talán igen. De a 7 milliárd forintos zárolás különös feszültséget fog eredményezni a rendszerben. Ami a gyógyszertámogatási rendszer átalakítását illeti, zárt kasszát terveznek. Hogyan finanszírozzák, milyen intézkedésekben gondolkodnak? Ez majd tavaszra ki fog derülni. Tisztelt Képviselőtársak! Későn lesz! Amennyiben nem tudnak intézkedéseket megjeleníteni a költségvetésben - márpedig úgy tűnik, hogy nem tudnak , akkor csak azt lehet mondani, hogy ettől a szándéktól, nevezetesen, hogy a gyógyszerkasszát zárttá tegyék, talán el kellene tekinteni. Ami a privatizációt illeti: hangzatos kijelentést, bejelentést lehetett tapasztal ni az egészségügyi miniszter részéről, a miniszterelnök úr is egészségügyi dolgozók előtt hosszasan beszélt a privatizáció lehetőségéről. Nos, ez csak hangzatos bejelentés maradt, hiszen a megalapozó törvények nem kerültek benyújtásra; átnézhetik a költség vetést, nyoma sincs a privatizációt elősegítő törvények benyújtásának. A finanszírozás változatlan a háziorvosi rendszerben. Az amortizációról csak beszélünk, de nem épült be a jövő évi költségvetésbe. Igaz, a háziorvosi szolgálat privatizációjára a közpon ti költségvetés 600 millió forintot tartalmaz. De ha megnézzük, hogy hány praxis van ebben az országban, akkor kiderül, hogy körülbelül 80 ezer forintot gondol a kormányzat egy privatizáció támogatására.