Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 18 (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BÁSTHY TAMÁS (Fidesz): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - CSIGE JÓZSEF (MSZP):
2405 Nem titkolom, érdeklődéssel vártam az új kormányzat oktatáspolitikáját, az ehhez kapcsolódó költsé gvetési politikát. Már nyáron, a miniszter úr meghallgatásakor, azt kérdeztem Pokorni miniszter úrtól, hallgatva őt: rendben van, de lesze erő a megvalósításhoz, leszneke források mindehhez. A miniszter úr azt mondta, hogy igen, lesznek. Később halványod tak a remények. Ma már az "igen" úgy hangzik, hogy nem, legfeljebb egy kis "talán" maradt, amely "talán" még némi reménykedésre ad okot. Szeretnék reménykedni, csak hát, a kormány azt ígéri, hogy megígéri ígéretei teljesítését. Ez a gyakorlatban úgy jeleni k meg, hogy az önkormányzatok teljesítsék a kormány ígéreteit, de ehhez nem kapnak elegendő forrást. Miért nem kapnak? Mert nincs elegendő pénz. Bár sok hozzáértő azt mondja, hogy van, csak oda kell tenni, ahol nagyon hiányzik. De akkor nem kell túl sokat adni a kancelláriának, a titkosszolgálatnak és a központi költségvetésnek, mert akkor egészen biztosan kevés jut az önkormányzatoknak. Otthon járva sok emberrel beszélgetve jelenthetem, hogy még egyelőre csak a gyanú fogalmazódik meg az óvodákban, az iskol ákban, az önkormányzatoknál, mert még nincs nagyobb baj. Még azt gondolják, hogy lehet, hogy nem úgy lesz, nem annyi lesz, de hátha mégis lesz valahogy - talán jó is lesz. Csak attól félnek - és én magam is , hogy ez a gyanú januárban bosszúsággá válik, é s esetleg márciusban már mássá válik, ugyanis február 3án lesz a pedagógusok eszerinti első fizetése. Ha ezeket a nem mindig világosan követhető szabályokat az egyedülálló pályakezdőknél, az egy életet végigtanított, de már otthoni gyermekkel nem bíró kol legáimnál és a más kategóriákban dolgozóknál megnézem - a technikai, a fizikai alkalmazottaknál , hát, mit mondjak: nagy reményekre nem lehet kilátás. Pedig most azt mondják, hogy fókuszált béremelés lesz. A tapasztalt tanártársam azt mondja, hogy jó, jó, a kevés fókuszálva sem több, mint az idei emelkedés. Új matematika van! Tizenhat plusz három, tudjuk, hogy tizenhét - szeptembertől érvényes a második három, és azt kérdezi tőlem az én kolleganőm: akkor mennyi az annyi. Azt mondom, hogy várjuk ki a végét, hátha tényleg annyi lesz. Kérdezi a takarítónő: tessék mondani, tényleg letaposnak minket? Isten ments! - mondom , senki nem tapos le! Kérdezi: na de hát, már eddig is nagyon keveset kaptunk, most meg még kevesebbet adnak? Azt gondolom, hogy ezekkel a ra vasz szorzószámokkal ugyan a PMmel szemben valamit el lehet érni, azonban az ágazatban nem lehet előrejutni. Hiába, ha az önkormányzatok forrásai csak 10 százalékkal nőnek, de 16 százalékkal nőnek az oktatási normatívák, akkor honnan lesz a különbség? A m ásik oldalról: az egészségügy, a településfejlesztés területéről és egyéb területekről. Egyébként ezt nem lehet kormányrendelettel végrehajtani. Azt veszem észre, hogy a kormányzat is észrevette azt a hibát, hogy törvényt nem lehet módosítani kormányrendel ettel. Úgy hírlik, hogy majd pótlólag olyan módosító indítvány kerül be, amely kikényszeríti az önkormányzatoktól a béremelést. (18.10) Jó lenne a forrást is idekényszeríteni, és akkor talán jobban menne a dolog. Mi egyébként módosító indítványokat is fog unk beadni. Felhasználjuk ehhez Pokorni Zoltán miniszter úr tavalyi, tavalyelőtti módosító indítványait, amelyeket akkor még a nehéz gazdasági helyzetben nem lehetett megvalósítani, de most már jó a helyzet, jobb a helyzet, Magyarország a világ leggyorsabb an fejlődő gazdasága lesz. Most már ezeket biztos meg lehet valósítani: a hetediknyolcadiknál normatívaemelést, középiskolában bejárónormatívát biztosítani, a művészetoktatásban, a szakoktatásban előrejutni. Szóval feladat van, és ha ilyen gyorsan fejlődü nk, hisszük, hogy előre is jutunk. Jó lenne, tisztelt Országgyűlés, elkerülni a tölcséreffektust: amely úgy néz ki, hogy választáskor a tölcsér ilyen széles (Kezeivel kb. 1 métert mutat.) , kormányprogramkor ekkora, szűkül (Kezeivel kb. 3040 centimétert mu tat. - Varga Mihály: Tapasztaltuk az elmúlt négy évben!) , és mire a pénzt adják, már egészen kicsi. (Kezeivel kb. 10 centimétert mutat.) Jobb lenne henger alakúvá tenni, és akkor én is megszavaznám a költségvetést. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiba n.)
