Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 18 (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - ERKEL TIBOR (MIÉP):
2371 akik hazánknak elismerést és megbecsülést szereztek külföld ön is, és derekasan kivették a részüket a katasztrófa elhárításából itthon, az ország területén is. Éppen ezért tisztelettel kérem képviselőtársaimat, szavazataikkal támogassák a költségvetést, s ezen belül a honvédelmi előterjesztést. Köszönö m, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Erkel Tibor úrnak, a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőjének; őt követi Kósa Lajos, a FideszMagyar Polgári Párt részéről; majd - mivel nincs itt Gál Zoltán - Nemcsók János, a Szocialista Párt részéről. Képviselő úr, öné a szó. ERKEL TIBOR (MIÉP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Számomra ez történelmi pillanat. A harmadik évezred küszöbén - idézem a kormányprogram kulturális fejezetének első sz avait - eljutottunk oda, hogy érdemes a további sorokat, bekezdéseket is elolvasni a nemzeti kultúra és kulturális örökség életre keltésének elképzeléseiről. Érdemes, mert az 1999es költségvetés erre vonatkozó, XXIII. fejezete ennek a pozitív látomásnak a valóságba emeléséhez sorsdöntő dokumentum. Ez a költségvetés ugyanis évtizedek óta először ismeri fel és ismeri el a kulturális politika stratégiai jelentőségét, és vallja be, hogy milyen háborúban akarja eredményesen alkalmazni a béke eme legrokonszenves ebb fegyverét: nemzete kultúráját. Idézem: "A világgazdaság globalizációja és az információs társadalom különösképpen hátrányos helyzetbe hozza az őrzött, átadott és gyarapított kulturális örökség tekintetében a kisebb nemzeteket, amelyek kulturális piacuk at védő intézkedésekre, s egyben mind jelentősebb állami kiadásokra fognak kényszerülni, ha meg akarják őrizni nemzeti nyelvük értékét és kultúrájuk élő kínálati gazdagságát." Most tehát jelentősebb, sőt jelentős állami kiadásra szánta rá magát a kormány: csak a tárcához rendelt feladatokhoz közel 57 milliárdot biztosított. Ez az összeg állítólag 60 százalékkal magasabb az 1998. évinél - elhiszem. Az összevetés egy oktatásüggyel korábban közös minisztérium költségvetési bonyodalmaiba való behatolást kívánna meg, ami itt és most felesleges. Elhiszem és örülök, de mindjárt leszögezem: a szinte semmi 60 százaléka bár 60 százalék, de még a semmihez áll közelebb! A kultúra olyan "mélyrepülést" produkált pénzügyi lehetőségeit tekintve az elmúlt évtizedekben, hogy ez a segítség mindenekelőtt a lezuhanást késlelteti. A szemléletváltás persze reményt ad arra, hogy a folytatás már igazi emelkedést hoz. A hit mellett viszont bizonyos az, hogy a minisztérium vállalkozása erre az összegre óriási: minden tételnél szigorúbb fegyelmi gazdálkodást követel, ha bízni akar a teljes sikerben. Képviselőtársaim a MIÉPfrakcióból már részletesen kifejtették és még kifejtik majd, hogy a sokak számára szinte áttekinthetetlen, forintokat kifejező számok, százalékok mit jelentenek - vagy éppen mit rejtenek el. Ezt a jövőben is az ő szakértelmükre bízom. Visszatérve a kulturális területre: olyan mellékletbe lapozok bele, amelyet nem csatoltak a törvénytervezethez. Legyen a címe, mondjuk: "Kik támogatják a nemzeti kultúra felemelkedését, és milyen ellenállást kell leküzdenünk a célba jutásig?" A XX. század végén az első keresett fejezet a média kell legyen. Ha tudni akarjuk, mire számíthatunk tőlük, tudnunk kell, hogy ők mire számítottak korábban és számítanak tőlünk most. 1990ben remélték, hogy egy görnyedt, de talpra állni akaró nemzetet kell segíteniük majd a kiegyenesedésben, s hitték, hogy ebben a Rádió és a Magyar Televízió lesz az első számú támasz. A munkatársak 90 százaléka várta erre a lehetőséget, a megfelelő vezetés kinevezését s a biztosítást a kormány részéről, hogy számíthatnak egymásra - csalódniuk kellett. Várták, hogy az intézmények valamennyi - politikai, művészeti, szórakoztató - műhelye etalonként jelenhet majd meg, amelyeknél biztosan lehet számítani arra, hogy csak a le gjobb, a
