Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 18 (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ):
2368 A hosszabb távú prioritások a tárgyalások során felmerülő alkulehetőségek és az ezekben szereplő átváltások elemzé se külön keretet igényelne. A költségvetési javaslat nem tartalmaz ilyen jellegű tevékenységet és az ezt biztosító finanszírozási forrásokat. Ezt támasztja alá az 1998as költségvetésben még határozott, igen jelentős, mintegy 1,8 millió forintos ráfordítás ként szereplő euroatlanti integráció című XXXV. fejezet, amely egyszerűen eltűnt ebből a költségvetésből. Tehát itt nem találjuk meg önálló fejezetként, a másik oldalon pedig arról van szó, hogy a tárcák különítsenek el keretet más fejezeteik rovására. Sa jnos, ez a következmény - ami ma már elhangzott - ennek következtében be is következett. Egy további súlyos problémának tekintem, ami már szóba került, és az Állami Számvevőszék ezt súlyosan kifogásolta a véleményében, amely az ÁSZ elnökhelyettesének szava iban is szerepelt a bizottsági ülésen, hogy nem derül ki, hogy miképpen készülnek az egyes fejezetek intézményileg, szervezetileg az Európai Uniónál megpályázható csatlakozási pénzforrások fogadására és az ehhez szükséges társfinanszírozás biztosítására. E zt az európai integrációs ügyek bizottsága is megállapította, illetve ezek a szavak az Állami Számvevőszék elnökhelyettesétől származnak, tehát írásban és szóban egyaránt kifejezetten kifogásolták. Ennek az úgynevezett kofinanszírozásnak, mint ahogy egy ké pviselőtársam ma már említette, sajnos, nyomát sem lehet találni a költségvetésben. Bár most az 1999es költségvetésről beszélünk, elfogadhatatlan az az előtervezés, amit a Pénzügyminisztériumtól tegnap megkapott táblázat tartalmaz, amely előzetes becsléss el - hogy úgy mondjam, mert másnak nyilván nem tekinthető - 2000re legalább 25 százalékkal kevesebb és 2001re is mintegy 20 százalékkal kevesebb csatlakozási előirányzatot tartalmaz. Ez egyszerűen képtelenség, hogy közeledve az európai uniós csatlakozásh oz, egyre kevesebb ráfordítást tervezünk, még akkor is, ha tudjuk, hogy bizonyos külföldi alapok, EUalapok be fognak lépni, de pont fordítva: Magyarországnak a továbbiakban annál többet kell teljesítenie a nagynagy lemaradás miatt a derogációk teljesítés éhez. A másik terület, amelyről mindenképpen néhány szót kell szólni, a modernizáció másik nagy motorja, a tudományos kutatás és fejlesztés kérdése. A társadalom jólétének növeléséhez, a gazdaság tartós gazdasági növekedési pályára helyezéséhez erősödnie k ell. Mindenki tudja, hogy erősödnie kell a hazai termelői, szolgáltató vállalatok versenyképességének, a gazdaság és társadalom erősödő innovációs képességét igényli, és ennek éppen előfeltétele az ütőképes kutatási, technológiai, fejlesztési ráfordítások növelése, ennek az aktivitásnak az előtérbe helyezése. Annyit kell mondani ezzel kapcsolatban, hogy a fejezet egyes témái, amelyek az egyes fejezetekben megjelennek, nem támasztják alá ezt az igényt. Rendkívül sok problémát lehet ezzel kapcsolatban találni . Ha különkülön nézzük az egyes fejezeteket, az érintett fejezeteket, az MTAfejezetben a költségvetési szervek működési előirányzatainak támogatása mindössze 16,5 százalékkal, tehát lényegében reálértéken növekszik, a reálértéket éppen csak meghaladó mér tékben. (15.10) Tehát érdemi növekedésről ebben az esetben nincs szó. A sok sovány, méltatlanul szerény ráfordítású esztendő után 1997ben - '96ról '97re történő tervezési évben - a tudományos ráfordítás 3132 százalékos, 1998ban 25 százalékos nö vekedést ért el, és ezek után - miután nagyon alacsonyról indultak a fejlődési tendenciák - nagy szükség lenne nagyobb ütemű felzárkózást biztosító ráfordításokra. A másik ilyen kérdés az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram, az OTKA helyzete. Erről e bben a Házban többször volt már szó. Az OTKA növekedése - ezen belül különösen a kutatási témapályázatok azok, amelyek a magyar tudományos támogatás elsőrendű eszközei - alig haladja meg a reálértéket, és a ma már nélkülözhetetlen, átütő mértékű, az EUmér céjét még mindig csak távolról megcélzó növekedés helyett ilyen rendkívül szerény, és azt hiszem, a jelenlegi kutatásfejlesztési ráfordításoknak, ezen belül az OTKAnak még a fenntartását is nagyon nehezen teszik lehetővé. Tehát egy lényegesen nagyobb OTK Afejlesztésre lenne szükség. A Központi Műszaki Fejlesztési Alapprogram célelőirányzata mindössze 13 százalékkal növekszik - ez aztán
