Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 18 (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SOÓS GYŐZŐ (MSZP):
2364 kiegyensúlyozott gazdasági növekedés feltételei; ehhez persze az új kormánynak semmi köze nincsen. Tény az, hogy három év alatt az adósságállomány a nemzeti össztermék 90 százalékáról 60 százalékra csökkent, a fizetési mérleg hiány a a kezdeti 4 milliárd dollárról 1,5 milliárd dollárra csökkent. Az export növekedési üteme meghaladja a 20 százalékot. És mi várható az új költségvetés szerint? Az adósságállomány csökkenése megáll, a fizetési mérleg hiánya nő, és meghaladja a működőtőke beáramlásának mértékét. Az export növekedésének üteme 1012 százalékra csökken. Vagyis a fenntartható export- és beruházásorientált növekedés helyett megalapozatlan gazdasági növekedés, az export és a beruházások növekedésének mérséklődése és újabb eladóso dás vár ránk. Ezt most meg lehet tenni súlyos következmények nélkül, sőt talán még utána is egykét évig - aztán ismét lehet elölről kezdeni a kínlódást. Addig persze kialakulhat egy pártközeli polgárság, lehet támogatni a családokat - különösen, ha ezek r okonok is. Összegezve a makrogazdasági pályát: 12 százalékkal túltervezett gazdasági növekedés, romló külkereskedelmi pozíciók, az egyensúlyi helyzet romlása. A bevételekről, kiadásokról néhány szó: Minden tervezésnek alapvető feltétele, hogy először a be vételeket, a különféle forrásokat kell számba venni, és ehhez igazítani a kiadásokat. Úgy tűnik, hogy ez most fordítva történt. Először az kerülhetett meghatározásra, hogy mennyi pénz szükséges a központosítási intézkedésekre, a kormányszervek megerősítésé re, a megnövelt nemzetbiztonsági, titkosszolgálati feladatokra, és persze különféle ideológiai kiadásokra. Azért mégis furcsa, hogy egy jogállamban a bírák száma csökken, a titkosrendőrök száma nő! Ez már a "szép új világ"? Nem elfogadható, hogy költségvet ésből támogassunk rá nem szorulókat, miközben a rászorulók támogatása lényegesen csökken. A kiadási oldalon tehát jelentős túlfinanszírozások vannak. Ennek forrása kettős: egyrészt elvesz a ténylegesen rászorulóktól és a nyugdíjasoktól a módosabbak javára, és elvesz az önkormányzatoktól a központi irányítás javára. Ezt összeállítva fordulhattak a tervezők a bevételek irányába. És mit láttak? Kevés volt a bevétel! Ezt bizonyítja, hogy a kormány által a parlamenthez az adótörvények tárgyalásához benyújtott tá jékoztató még közel 150 milliárd forinttal alacsonyabb adóbevétellel számolt, mint a két hét múlva benyújtott költségvetés. Így például a fogyasztási és jövedéki adónál 50 százalékos egyébként a növekedés '98hoz képest; az adótörvényeknél még majdnem 100 milliárd forinttal kevesebbet nyújtottak be. Közben vajon mi történt? Az adótörvényekben nem történt jelentős változás! De túltervezett az áfabevétel is, 19 százalékos a növekmény, miközben 11 százalékos az infláció és 23 százalékos a fogyasztásnövekedés. A vámbevételek 25 százalékkal nőnek, miközben a vámtételek csökkennek és az import is csökken. Furcsa persze, ha egy ellenzéki képviselő a bevételek túltervezése ellen szól, hiszen korábban az volt a gyakorlat, hogy a képviselők teljesíthetetlen kiadási k övetelésekkel álltak elő, és ehhez nem reális bevételeket társítottak. Most viszont a kormány furcsa helyzetet teremtett azzal, hogy nem megalapozott költekezésbe kezd a korábban már felsorolt céljai érdekében. És ehhez a rászorulóktól szerzi a pénzt, és t últervezi a bevételeket. És mi van az ígéretekkel? 7 százalékos gazdasági növekedés? Szerencsére szó sincs róla! Adócsökkentés? Százból nem hatvan lesz az elvonás, hanem negyven, megfordítjuk az arányokat; igaz, három év alatt - ezt el kellett volna kezden i! Nem lesz belőle semmi! Köztisztviselői, közalkalmazotti bérek emelése? Nulla százalék! A normatívák emelése az önkormányzatoknál nem nyújt erre fedezetet. Egyszóval ez a megalapozatlanság költségvetése, a bizonytalanság költségvetése és a demagógia költ ségvetése. Azé a politikai erőé, amely demagóg ígéretekkel jutott hatalomra, az ígéreteit teljesíteni nem tudja, de a hatalomkoncentráció érdekében nem sajnálja az adófizető állampolgárok
