Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 18 (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP):
2353 Úgy tűnik, itt biztosított a 13 százaléko s bérfejlesztés is, ellentétben az önkormányzati területtel, ahol csak deklaráció ez a bérfejlesztés, hiszen ennek forrását 3 százalékos létszámleépítésben és sajátbevételnövelésben jelöli meg a költségvetés. Jó, hogy a felsőoktatás területén növekedett a normatív kutatás támogatása, és emelkedett például a doktori képzés normatívája is. Azonban ezen a területen is belső feszültségekkel és ellentmondásokkal kell számolni a következő évben. Néhány ilyen feszültséget hadd idézzek mindannyiunk figyelmébe: A 1 3 százalékos bérfejlesztés jó, de nem éri el a versenyszféra bérfejlesztését, amely évről évre 17 százalék körül mozgott, azaz tovább nyílik az olló az állami és a versenyszektor között, és erősödik a versenyszektor elszívó hatása. A másik ilyen feszültség a vezető oktatók és az adjunktusitanársegédi kör között lesz megfigyelhető, hiszen mivel a bérfejlesztésben a pótlékok rendszere is benne van, amely a vezető oktatókat érinti, ezért más oktatói rétegekkel szemben nőni fog a tanársegédiadjunktusi kör rel atív hátránya. De nőni fog - harmadik feszültségelemként - a kutatók és oktatók közötti bérhelyzet is, ez feszültséghez fog vezetni, hiszen a rendszer máig nem egységesíti a kutatói és oktatói pótlékokat. Súlyosabb problémát jelenthet a felsőoktatás terüle tén az, hogy sajnos veszít reálértékéből a dologi, a felújítási és a karbantartási célú támogatás, ami néhány intézmény esetében a következő évben kritikus helyzetet teremthet a működtetés és fenntartás terén. Még egy problémára hadd hí vjam fel a figyelmet a felsőoktatás területén: túlságosan erőltetettnek tűnik a bevételi előirányzat, főleg úgy, hogy nincs személyi juttatási előirányzatra emelt összeg. Ez alapvetően azért probléma, mert a felsőoktatási intézmények nemcsak az infrastrukt úrájukkal jutnak bevételhez, hanem ehhez szeretnék felhasználni azt a szellemi kapacitást is, ami náluk rendelkezésre áll. E belső feszültségek természetesen az intézményi költségvetésnél fognak lecsapódni, így a költségvetés az intézményi szintre telepíti az ebből származó feszültségeket és konfliktusokat. Mindemellett való igaz azonban, hogy itt a forrásbővülés realitás, és ez segíti a felsőoktatás fejlesztését. Ahogy jeleztem, sokkal súlyosabb és kritikusabb a helyzet azonban a közoktatás rendszerében, a kár a központi költségvetési előirányzatokat nézzük, akár az önkormányzati finanszírozás pozícióját. A központi költségvetési előirányzatoknál nem látszik nagynak a baj, de stílszerűen hadd hívjam egy kis számtanórára a tisztelt képviselőtársakat. A közokt atásra fordítható összes központi előirányzat 1998ban 219 milliárd volt; ez az összeg jövőre 251 milliárd lesz. A többlet 32 milliárd, s ez 14,6 százalékos forrásbővülést jelent. Igen ám, de ez év őszétől bevezetésre került a pedagógus minőségi bérpótlék, amelynek áthúzódó hatása van a következő évre: ez az áthúzódó hatás 77,5 milliárd forint. Vagyis ha az oktatás a jelenlegi szinten meg akarja tartani a kiadásait és jövőre ki akarjuk fizetni azt a bért, amit jelen pillanatban kapnak a pedagógusok, akkor az igazán rendelkezésre álló többletforrás mindössze 24 milliárd, azaz 11,5 százalékos. Ez a felhasználható többletforrás arra elegendő, hogy a költségvetés mérsékelje az inflációt, vagyis az oktatás megtartsa reálértékét. Az már csak költői kérdés, hogy e bből hogyan lehet majd reálértékben növelni az oktatás pozícióját, és költői kérdés, hogy miből lehet finanszírozni azt a 17 százalékos bérfejlesztést, amit a politikai deklarációk szintjén mind a mai napig hangoztat a kormánykoalíció. Természetesen adódik erre egy cinikus válasz, hogy ezeket a többletforrásokat teremtsék elő az önkormányzatok a saját bevételeikből. Ha azonban az önkormányzatok finanszírozási pozícióit nézzük, még tragikusabb a helyzet, mert az átengedett bevételek, a normatív célú támogatá sok és a várható saját bevételek rendszerét figyelembe véve mindössze 9,5 százalékkal fog bővülni az önkormányzatok forrástöbblete. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzati finanszírozás még a reálértékét sem tudja megtartani, egyetlen területen sem. Ez azt j elenti, hogy az önkormányzat a
