Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 18 (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - ROZGONYI ERNŐ (MIÉP):
2324 egyszerű: létre kell hozni a magánnyugdíjintézeteket, és régen bevált gyakorlattal, vagyis kényszerrel, államilag kötelezően, ha lehetséges. Még jó, hog y nem lőnek közben! Valami pénz így is összejön. No, nem az államnak, hanem olyan magánvállalkozásoknak, amik majd úgymond ezt a pénzt befektetik a befizetők javára. Nem akarok Hofival versenyezni: "Ó, Globexország és népe!" Aztán, ami hiányzik, azt a köl tségvetés állja. No, nem egészen! Gondoskodni kell arról, hogy az egészségügyi ellátás magas színvonala kellő halandóságot biztosítson, a nyomor szintjére kell süllyeszteni a nyugdíjasainkat, és ez ugyebár jelentős költségcsökkentést eredményezhet. Ezután következhet az egészségügy magánosítása is. Van itt még tartalék! A társadalombiztosítási alapok terhére a mondottak szerint felvett kölcsön, hölgyeim és uraim, ugyanolyan szentség, ha egyszer a költségvetést finanszírozó kölcsön volt, mint minden más kölc sön. Nincs sem erkölcsi, sem jogi alapja annak, hogy ez ne így legyen - és ez benne az öngól. Több helyen is hivatkozik a költségvetés indoklása a vállalkozói szféra erősítésének szándékára. A szándékot nehéz komolyan venni, ehhez ugyanis először a verseny semlegességet kellene biztosítani. Sőt, továbbmegyek: ehhez szükséges volna a hazai vállalkozások és termékek protekcionista védelme. Erről azonban szó sincs, sőt éppen ellenkezőleg: minden intézkedés ennek ellenére hat. És itt fölmerül bennem: hogyan lehe t olyan irtózatos károkat rendbe hozni, mint az élelmiszeripar és a gyógyszeripar idegen kézbe adása nevetséges pénzért?! Mi ennek ma a következménye, és még mi várható? Aztán az idegen bevásárlóközpontok, vagyis kereskedelmünk idegen kézre juttatása minde zt jól kiegészíti. Erre a tőkére van szükségünk és az ebből eredő munkanélküliségre és elszegényedésre? Többet szán a költségvetés az agrárium támogatására. Szép dolog, egyet is értünk ezzel, de változatlan szemlélet mellett ez csak meghosszabbítja az agrá rium agonizálását, mert komplex önvédelmi megoldásokra van szükség, mert világunkban minden mindennel összefügg. Én tulajdonképpen nem csodálkozom azon, hogy parlamenti jelenlétem során még egyetlenegy kérdésemre sem kaptam választ. Még olyan egyszerű kérd ésre sem, hogy a társadalombiztosítási alapoknak tulajdonképpen mennyi a kintlevősége, mi ennek az összetétele, kik a legnagyobb adósok. Még ilyen egyszerű kérdésre sem kaptam választ. Tudomásul veszem, mert bennünket illik kirekeszteni; de hogy önök közül senkit sem zavar, hogy nem kapnak tisztességes és elvárható információkat, de dönteniük kell, ezen egy kicsit még csodálkozom. Hiába hiszik pénzügyi irányító agytrösztjeink, hogy az inflációval való játszadozás csak a lakosságot fosztogatja közvetlenül, é s elértékteleníti pénzüket. Az infláció az egész gazdaságot, méghozzá a hazai - vagy ha úgy tetszik, a honi - gazdaságot jegeli be, bénítja meg, és az ország minden törekvését, valódi érdekét, annak érvényre juttatását gátolja. Az inflációhoz csak az idege n tőke érdekei kötődnek! - a csúszó leértékeléshez is. Kamatpolitikánk, ami az inflációhoz is illeszkedik, csak az árak növekedését szolgálja, ezáltal az inflációt gerjeszti. Ördögi körök ezek, de egy biztos: nekünk halálos, másnak jó üzlet, és jó eszköz a modern gyarmatosításhoz. Részletek elmondására volt csak lehetőségem. Így mondandóm sem lehet kerek és egész, de számháború helyett arról kívántam meggyőzni önöket, hogy alapvető szemléletmódváltozásra van szükség. Minden determináltság mellett a nemzet saját ereje a legnagyobb erő, ha ezt a nemzet önépítésére használjuk. Nem számszerűségek, hanem elsősorban e szemlélet hiánya miatt, az indokolásból kiolvasható szándék miatt a Magyar Igazság és Élet Pártja nem tudja támogatni és elfogadni ezt a költségvet ést. Alapvetően hibás rendszerekben lehet ugyanis valamit jobban vagy rosszabbul csinálni, csak jól nem. Hölgyeim és Uraim! Kérem, gondolkodjanak el ezen! És ha igaz, hogy a politika a lehetőségek művészete, fontolják meg egymást követő kormányaink: élteke a lehetőségekkel, tetteke rá
