Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 18 (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - ROZGONYI ERNŐ (MIÉP):
2322 hiány beépül t, tartóssá vált oly módon, hogy lassan alapvető feladatainak sem tud eleget tenni az állam - vagy ha úgy tetszik, a kormány , ugyanakkor, furcsa jelenség, szinte rájátszik minden kormány arra, hogy ez a helyzet minél elmélyültebb és szilárdabb legyen. Bi zony, épp ésszel nehéz ezt megérteni, de azt is sejtjük, hogy ez nem lehet véletlen. Miből is ered ez az állandósított hiány? Elsősorban abból, hogy az egymást követő kormányok lényegében azonos alapelvek szerint, szolgai módon tesznek eleget olyan érdekek prioritási igényeinek, amelyek lehetetlenné teszik a nemzeti érdekek érvényesülését, és a tartós, végérvényes, modern gyarmatosítás állapotába juttatják az országot és népét. (11.20) Persze nem mindenkit, egy szűk réteg ettől meggazdagodik, és egyre nagyo bb tömegek süllyednek a bennszülötti nyomorba. Ezt a folyamatot éljük, hölgyeim és uraim! Aztán nem kell különösebb képesség ahhoz sem, hogy ezt a hatást mint folyamatot a nálunk gazdagabb és magasabb szinten álló országokban is felismerjük, a nálunk alacs onyabb szinten élő országokban pedig, még Európában is, a nyomor elképesztő növekedésével együtt a kormányzatok teljes bénultságát is tanulmányozhatjuk. Miért beszélek erről? Azért, mert ez a költségvetés tartalmaz ugyan tűzoltó jellegű lépéseket, még elis merésre méltó törekvéseket is - agrárium, oktatás, kultúra, közrend, sorolhatnám , de egyetlenegy reform értékű lépést nem lehet felfedezni ebben a költségvetésben; sőt az indokoló részekből kirajzolódik egy, a szükségeshez képest teljesen ellentétes töre kvés, az ártalmas ideológiák - és persze gyakorlat - még az eddiginél is következetesebb követési szándéka. Beszéljünk nyíltan! Mik is voltak az elmúlt években végrehajtott változások? Mit hajtottak végre az előttünk járó kormányok? Tulajdonképpen egy szél sőjobboldali programot hajtottak végre, egy olyan programot, amilyet a komprádor burzsoák csináltak a délamerikai államokban, ezt hajtották végre. (Moraj. - Dr. Lamperth Mónika: Fuú!) Tulajdonképpen ezért nem értem, hogy az MSZP és az SZDSZ köreiben miért nem tapsikolva fogadják ezt a költségvetést, hiszen tendenciájában és elveiben ugyanez fogalmazódik meg. Szemben az általános indoklásban kifejtett költségvetéspolitikai célokkal - mert hiszen onnan idézek , miszerint a költségvetés újraelosztó szerepét csökkenteni kívánják, egy olyan tökéletes és minden oldalról kifosztott, nemzeti valójában súlyosan sérült, objektív lehetőséget mélyen alulteljesítő, mármár kolonalizált és mesterségesen tőkeszegény állapotban tartott országnak valójában pontosan ennek a fordítottjára van szüksége. Magyarországnak egy szilárd, erős, megfelelő állami vezetésre van szüksége, egy olyan kormányra, amelynek a célja nem a nemzet lerombolása, a saját erőforrások idegen kézbe adása, az állampolgárok engedelmes fogyasztóvá silány ítása, hanem ennek az ellenkezője. Magyarországnak nemzetépítő államra van szüksége, olyan államra, amely a hazai vállalkozásokra támaszkodik, azokat hozza helyzetbe - mert csak ez a miénk! ; amely tisztességes munkát és ezzel párhuzamosan tisztességes me gélhetést nyújt minden tisztességes állampolgárának; olyan államra van szüksége, amely vállalkozóit nem kiszolgáltatott bedolgozókká akarja lesüllyeszteni, amely nem bérrabszolga- vagy pincérországot akar kiépíteni. Olyan kormányra van szüksége, amely a sa ját népét szolgálja és megvédi, amennyire csak lehet, a globalizáció internacionalizmusától és a monetarizmus kapzsiságától vagy mindkettő nemzet feletti hatalmától. A Magyar Igazság és Élet Pártja parlamenti frakciója nem tud mit kezdeni ennek a költségve tésnek a számszerűségeivel, nem is nagyon kéri számon, hogy ez vagy az miért ennyi vagy annyi - legfeljebb megjegyezzük, hogy némi akarattal több is jutna nemzeti céljainkra. Nem is a kiadási előirányzatokkal v an azonban bajunk, hiszen tudjuk, nem lehet egyik pillanatról a másikra a determinációkat feloldani, tudjuk, nincsenek csodák, de az egész anyag indokoló részeiből megismert személetet bizony számon lehet és kell is kérni! Az indokolás harmadik részében sz óba kerül a monetáris szektor. Sokszor elmondtuk már: a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a Kereskedelmi Világszervezet ránk erőltetett monetarizmusa még sehol a világon nem hozott valóban érdemleges eredményt, ellenben hihetetlen rombolást, népek kifo sztását és tönkretételét igen; és minden ígérete ellenére elképesztő munkanélküliséget, tömegek lesüllyedését
