Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 18 (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - KELLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LÁNYI ZSOLT (FKGP):
2311 nem százmilliókba, hanem milliárdokba került. Ha az elmúlt id őszakban ezeket a pénzeszközöket, ezeket a forrásokat jobban használtuk volna fel, akkor az új kormány és azon belül a Honvédelmi Minisztérium nem kerülne olyan helyzetbe, hogy nullpontról, mélypontról kell indítania és megoldania a honvédség azon feladata it, amelyek nagyon fontosak, különösen a NATOcsatlakozás küszöbén. A költségvetés tervezésében mik voltak azok a fő szempontok, amelyeket itt szeretnék ismertetni? Az egyik - amit említettem - a NATOcsatlakozás é s az azzal kapcsolatos követelmények, amelyek bizonyos forrásokat és jelentős forrásokat igényelnek a kormánytól, a költségvetéstől. Ugyanakkor a honvédelem, a hadsereg és a minisztérium személyi állományáról való gondoskodás szintén jelentős költségkihatá ssal jár. Mindnyájan tudjuk, hogy 1999. január 1jével a hivatásos állománynál a törvény értelmében mintegy közel 20 százalékos béremelést kell végrehajtani. Ezen túlmenően komoly költségkihatással járnak a lakásépítések, mert hiszen azok is gondot okoznak , a különféle szociális juttatások fejlesztése, a hadirokkantak, hadiárvák, hadigondozottak bizonyos kártérítési kielégítése - és sorolhatnám tovább. Ezen túlmenően rendkívül jelentős költségeket jelent a NATOhoz való csatlakozás, amelyek részleteit most nem akarom ismertetni az idő rövidsége miatt, de mindenképpen komoly terheket jelent. Ennek a költségvetésnek a fő sajátossága az, hogy jelen pillanatban ez 164 milliárd forintot jelent, amely a NATOelvárásnak - számszakilag mondom - megfelel, hiszen az v olt az elvárás, hogy a tervezhető, tervezett GDP 1,31 százalékát 1,41 százalékra kell emelni, amely valóban ezzel a 164 milliárd forinttal megoldottnak látszik. A költségvetésnél azt a problémát látom, hogy ebben a 164 milliárdban szerepel egy 30 milliárd nagyságnyi saját bevétel, amely megteremtésének én a magam részéről - aki most már ötödik éve a honvédelmi bizottságban tevékenykedem - nemigen látom a realitását, a beszédem elején említett privatizáció nem túl jól sikerült volta miatt. Ebből a 30 milliár d forintból 910 milliárd forint lenne az az összeg, amelyet a HMtárcának az épületekből, ingatlanokból kellene kigazdálkodnia. Azonban ismerem ezeket a létesítményeket, amelyekben jártam, és sajnos egészen lerobbant állapotban vannak, a műszaki állapotuk nem megfelelő, nemigen forgalomképesek. Ennek következtében itt látok egy jelentős problémát, amelyet majd lehet, hogy valami átcsoportosításokkal meg kell oldani, hogy az egyéb feladatoknak eleget tudjunk tenni. Látok egy olyan problémát, hogy a működtet ési költségek - ha az inflációt és egyebeket is figyelembe veszem - az 1998as állapothoz képest sajnos nem emelkednek, holott lennének olyan elvárások, hogy bizony a műszaki állapot mellett a működtetésnél is egy bizonyos előrelépést kellene elérnünk. Csa k egyetlenegy példát mondok: például a repülési időt, amely 3040 óra volt az elmúlt években - ez bizony legutóbb katasztrófához vezetett , a honvédség fel kívánná emelni 100120 órára. Ez is jelentős költségkihatást jelentene. Ezenkívül a költségvetés ta nulmányozása közben nem találkoztam két nagyon fontos dologgal. Az egyik: mindnyájan tudjuk, hogy a honvéd vezérkar és a Honvédelmi Minisztérium - tehát a minisztérium és a Magyar Honvédség - integrációja folyik, meg van tervezve, és ez végrehajtásra fog k erülni nagyon rövid időn belül. Ennek a pénzügyi kihatásait, költségkihatásait nem láttam - nagyon nehezen számszerűsíthető. A másik probléma pedig az, hogy nem látom az SFORkötelezettségünk költségeit, amelyek 1999 második félévére vonatkoznak. Ezeket mé g szintén meg kell határozni vagy átcsoportosításokkal, vagy esetleg a központi tartalék segítségével - amely kissé jelentősebb, mint az elmúlt időben éppen azért, mert vannak bizonyos bizonytalanságok a bevétel területein, a GDP lehetőségein belül , eset leg abból kellene pótolni, hogy a honvédségünk megfelelő erőnlétben és megfelelő védelmi képességgel tudjon csatlakozni egyrészt a NATOhoz, másrészt pedig hogy végre eljön az az idő, amikor elkezdhetjük és felépíthetjük azt a nemzeti hadsereget, amelyet n agyonnagyon szükségesnek tartok, és amely bizonyította a legutóbbi árvíz esetén is, hogy mennyire szükséges. Talán eljutunk arra a helyzetre rövid időn belül, hogy a magyar társadalom el fogja ismerni, és tudomásul veszi, hogy ez a hadsereg nem párthadser eg, nem néphadsereg, hanem a
