Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 18 (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
2294 azt mondta, hogy ez a magyar gazdasági élet legjobb költségvetése. Mindaz az állítás, amit ilyen felületesen mondanak - akár dicsérik, akár szidják a költségvetést , n em vonatkozik a lényegre. A tisztázandó feladat - amiről eddig nem esett szó , hogy a magyar gazdaságnak miért is van ennyi feszültsége, és hogyan reagál ezekre a feszültségekre a költségvetés. Félóránként, ha nem tízpercenként elhangzik, hogy az előző ko rmányok így meg úgy jártak el, és ez okozza a bajokat. Amire figyelmeztetni szeretnénk önöket, képviselő hölgyeket és urakat, a vitánkat hallgató állampolgárokat, hogy alapjában véve nem erről van szó. Arról van szó, hogy Magyarországon a világfejlődéstől izolált gazdasági átalakulás, gazdasági fejlődés játszódott le negyvenöt éven keresztül. Ennek következtében nincsen olyan magyar vállalat, nincsen olyan magyar falu, amely a világpiaci versenyfeltételekhez alkalmazkodásra képes lett volna '89ben, és amel ynek nem hallatlanul nagy erőfeszítéseket kell tennie ahhoz, hogy ezt az átalakulást, amit a szovjet rendszer összeomlása okozott, és ami Magyarországon megnyitotta a szuverenitás és a demokrácia felé való fejlődés útját, kellemetlen mellékhatásként ne kel ljen végigszenvednie. Az a tíz év, amely a hátunk mögött van, ennek a kettősségnek a tíz éve. A gazdaság alapjában véve azért esett vissza 20 százalékkal a teljesítményében, és azért van még ma is a '89es színvonal alatt nagyságrendileg 10 százalékkal, me rt ez az alkalmazkodás nem egy egyszerű dolog, ennek nagyon sok előfeltétele van. A kérdés, amelynek alapján meg tudjuk ítélni a költségvetést, hogy ezt az alkalmazkodást elősegítie, elég erőteljesen segítie elő, vagy nem. Ebből a szempontból nekünk, sza baddemokratáknak az a véleményünk és határozott meggyőződésünk, hogy nincs minden rendben. A nehézségek abból származnak, amit az elmúlt negyvenöt év okozott, és amit az elmúlt kilenc évben még nem tudtunk teljesen kijavítani, és ezek a nehézségek fokozódt ak azáltal, hogy az elmúlt tíz évben egy gazdaságivilággazdasági fejlődési időszakkal éltünk együtt, amikor a fejlődés üteme szokatlanul gyors volt, és minden bizonnyal, ha ez a világgazdasági fejlődés nem is vált át krízissé, válsággá, akkor is nagyon na gy mértékben lelassul, és ez a magyar gazdaság fejlődési lehetőségét is korlátozza. A kérdés, amire válaszolnunk kell: hogy ha ezek az adottságok igazak, ha ezekhez a feltételekhez kell igazodnunk, akkor segíte eléggé a költségvetés a probléma megoldásába n? Most még csak egy kérdésre szeretnék utalni: félek attól, hogy a költségvetés a parlamenti választások előtti ígéretek nyomása alatt túl sok változást, túl sok ígéretet, túl sok látszólagos változást fogalmaz meg, ami nem jut el oda, hogy ebből gazdaság i növekedés legyen, nem jut el oda, hogy a magyar állampolgárok tényleg jobban érezzék magukat. Itt egy régi tapasztalatra szeretném felhívni a figyelmet: lehet, hogy a kormánypártok képviselői büszkék arra, hogy milyen jelentős strukturális átalakulásokat hajtottak végre a költségvetésen. Kiemelik ebből, hogy például a családok irányában milyen intézkedéseket tettek, kiemelik azt, hogy a lakásépítés vonatkozásában milyen jelentős intézkedéseket tettek, hogy a biztonság érdekében milyen jelentős intézkedése ket tettek. A kérdés az, hogy amikor '99ben az adófizető állampolgár elmegy a boltba és a fizetéséből vásárolni kényszerül a napi ellátásához szükséges dolgokat, amikor kitölti a '99. évi adóíveket, amikor az önkormányzat vezetése elkészíti a '99. évi ter veket, hogy mit képes finanszírozni a területfejlesztési igények prioritást érdemlő céljai közül, akkor azt tapasztaljáke, amit itt most önök mondanak. (9.10) Az a sajátos tapasztalatunk is van, hogy amikor statisztikailag ki tudunk mutatni egy 12 száza lékos reáljövedelemváltozást, akkor még mindig nem azt mondják, hogy ez milyen jó, hanem legfeljebb azt mondják, hogy nem romlott a helyzet. Az objektív helyzet pedig nem ad lehetőséget arra, hogy ennél többet nyújtsunk. Az, amit önök mondanak, hogy struk turálisan mennyi mindenben változtatták meg a költségvetést, az én meggyőződésem szerint az átlag állampolgár, a polgár tapasztalata szerint észrevehetetlen. A szöveg eljut hozzájuk, de a gyakorlati életben lévő tapasztalatok és a szöveg közötti ellentét f og élni a lelkükben - és ez nem okos! Nem okos nemcsak azért, mert ellenzéki képviselőként nem drukkolok a kormánynak és a kormány sikerének, hanem
