Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 18 (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP):
2286 márpedig van, és a piaci résztvevők gyorsan tudnak reagálni a piac változásaira, akkor az inflációs veszély nem áll fenn. A másik dolog: a kis- és középvállalatok főleg hazai pia cra termelő vállalatok, és ha a köztisztviselők körében egy nagyobb béremelést tudunk megvalósítani, akkor a kis- és középvállalatokat is tudjuk a vásárlóerő oldaláról segíteni. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A k övetkező hozzászólónk Burány Sándor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Torgyán József miniszter úr. Képviselő úr, önt illeti a szó. BURÁNY SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedv es Képviselőtársaim! Vegyük górcső alá ezt a költségvetést, hiszen úgy szakmai oldalról, mint politikai irányultságát tekintve több figyelemreméltó tanulsággal is járhat ez a mai vita. Szeretném az ezzel kapcsolatos véleményemet négy pontban összefoglalni. Az első a költségvetés szakmai megalapozottsága. Aggályosnak ítéljük meg azt a folyamatot, ahogy a kormány a jövő évi kilátásokat megítéli, és azt, ahogy ebből a költségvetés fő számait levezeti. Való igaz, az elmúlt években, ha megnézzük az adóbevételek alakulását, a tényleges számokat összehasonlítjuk a tervezettekkel, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy ezek az adóbevételek rendre túlteljesültek, és bár igaz, hogy a kiadások is egy kicsit meglódultak, összességében az államháztartás hiánya - az elmúlt évekb en legalábbis - mindig a tervezett mérték alatt maradt. A kormány erre az optimizmusra építve terjesztette be ezt a költségvetést. Erre az optimizmusra épít, amikor azt mondja, hogy a világban mutatkozó baljós jelek ellenére Magyarországon az idő mintha me gállna, mintha még mindig 1998at írnánk, és a gazdaság fejlődése jövőre pontosan olyan töretlen lesz, mint ahogy az idén volt, és ahogyan ezt a HornKunczekormány gazdaságpolitikája megalapozta. (8.20) Kérdés, hogy ez az optimizmus, amit most szó szerint nevezhetünk kincstári optimizmusnak, mennyiben megalapozott. Azt kell mondanom, hogy ma már valamennyi gazdaságkutató intézet óvatosságra intené ezen a téren a kormányt, a gazdaságpolitikusokat, ha lenne olyan kormány, amely ezeket az intelmeket megfogadn á. Halljuk az optimista nyilatkozatokat arról, hogy jövőre is biztosan több lesz az adóbevétel, még ahhoz képest is, amit a költségvetés betervezett. Igen ám, csakhogy az elmúlt években ezek a túlteljesítések rendre egy alapvető ok miatt következtek be, ne vezetesen: a Pénzügyminisztérium alábecsülte a gazdasági növekedés mértékét, és miután a gazdasági növekedés meghaladta a tervezettet - hála istennek! , ennek következtében nőttek az állam adóbevételei, és ennek következtében csökkent az államháztartás hi ánya. Most a folyamat megfordulni látszik. Könnyen fennáll annak a veszélye, hogy a kormány - optimista módon - változatlanul az idei növekedéssel számol, erre alapozza adóbevételeit, és ha a tényleges növekedés alatta marad a vá rtnak, akkor bizony ennek egy komoly következménye lesz, nevezetesen: csökkenni fognak az állam bevételei és nőni fog az államháztartás hiánya. Ez a veszély 1999ben talán még nem túl nagy, néhány tized százalékos növekedést az államháztartás hiánya elbír. Igen ám, csakhogy az exportdinamika is megtorpanni látszik jövőre az összes prognózis szerint, ennek következtében bizony a fizetési mérleg hiánya is nagyobb lehet a vártnál, és ha ezt a kettőt egymás mellé tesszük, akkor azt látjuk, hogy jövőre könnyen e lőállhat az a helyzet, hogy az előző évi pozitív folyamatokkal ellentétben újra a fizetési mérleg hiánya és az államháztartás hiánya indul növekedésnek, nem annyira a gazdaság. Ennek a következményeit egyszer már átéltük.
