Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. LENTNER CSABA (MIÉP):
2247 A privati zációból származó készpénzbevételt az ÁPV Rt. 104 milliárd forintra becsüli. Ez csaknem 150 százalékos átlagos értékesítési árfolyamnak felel meg, a saját tőkére vetítve. Az Állami Számvevőszék is ellenőrizte az ÁPV Rt. számításait, azonban a korábbi évek költségvetési gyakorlatával szemben egy pozitív eredmény, hogy az ÁSZt, az Állami Számvevőszéket nem utasította el a Privatizációs Vagyonkezelő üzleti titoksértés végett, tehát a vizsgálatot el tudták végezni. Az ÁPV Rt.nek a tervezési bizonytalanságot c sak részben sikerült - véleményünk szerint - csökkentenie, ugyanis a privatizálható vagyon kevés. Annyira kevés, hogy nem ad mozgásteret a bevételek jelentősebb növelésére. A bevételek elmaradása esetén pedig egyes fontos kifizetések, kötelezettségek így n ehézségekbe ütközhetnek a kifizetés vonatkozásában. Tehát a privatizációból, ami a jövő évi költségvetést illeti, 22,4 milliárd forinttal szerepel az állami vagyon hasznosításából folyó érték - költségvetési bevétel gyanánt, hangsúlyozom , a privatizációv al és a vagyonkezeléssel összefüggő kiadásoké pedig 80,1 milliárd forint. Együttesen a privatizációs bevételeket terheli 102,5 milliárd. Ez az összeg, hogy sok vagy kevés, így nem érthető. Megítéléséhez tisztázni kellene, látni kellene azt, hogy milyen bev ételek lesznek ezen kiadási tételek fedezetei. Másként feltéve a kérdést: Lesze annyi privatizálás, és milyen áron, hogy ezen kiadások ne a költségvetés egyéb bevételeit terheljék meg? (20.00) A privatizáció kapcsán szükséges tisztázni azt - amelyet a Mag yar Igazság és Élet Pártjától mi már különböző parlamenti megszólalásaink során többször is sürgettünk , hogy azok az adásvételi leltárak, amelyek vélhetően a kormányváltáskor elkészültek, az átvett privatizációs szerződésekből még fennálló kötelezettsége ket, illetve ezekből milyen költségvetést terhelő kiadási tételek várhatók az 1999. év folyamán. (Sic!) Legfőképpen tisztázandó terület az, hogy a privatizált vállalatok mekkora hányadának volt jelentős volumenű lejárt hiteltartozása, amelytől a bankokat p rivatizációjuk előtt az állam alárendelt kölcsöntőkenyújtás vagy kötvény formájában felvállalt kötelezettségként megtisztította, és hosszú időre a költségvetést terheli ennek a terhe. Tehát ha ezen privatizációs lépések nem történnek meg, tisztelt kormán yzat, tisztelt kormánypárti képviselők, akkor legalább a nagyobb értékű cégek esetében, addig a költségvetési anyagban szerepeltetett privatizációs bevételeket és a jóváhagyásra kerülő kiadásokat szavazni egy olyan képtelenség, egy olyan mélyrepülés, amely nek már nem évek múlva, hanem sokkal előbb lesznek meg a káros, negatív következményei. A költségvetési törvényjavaslatot vizsgálva, elemezve további aggályos pontnak látjuk azt, hogy az államháztartás rendjéről szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 116. §ában rögzíti azt, hogy az Országgyűlés részére milyen államháztartási mérlegeket kell bemutatni. Ezek közül az előterjesztésből hiányzik a költségvetési hiány finanszírozásának mérlege. Az önkormányzati bizottságban, lévén, hogy ott is tagja vagyok ezen bizott ságnak, a Pénzügyminisztérium képviselőjének szögeztem azt a kérdést, hogy miért nem mutatták be, illetve ha már nem mutatták be, akkor legalább mondja meg, hogy az állampapírpiac finanszírozása hogyan történne 1999ben, milyen szerkezetben, milyen kötvény, állampapírtípusokkal. Azt a választ kaptam, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez üzleti titok. Való igaz, az üzleti titok elég tág kategória, azonban ki nem tudja azt - tekintve, hogy a tisztelt Ház falai között ez ügyben már kétszer is kérdést intéztem V arga Mihály államtitkár úrhoz az állampapírpiac kapcsán , hogy ott bizony mélyrepülés van. Néhány hónap alatt a külföldi befektetők az állampapírállományuk több mint 60 százalékát kivonták a magyar állampapírpiacról. Reménykedni tudunk csak, hogy az álla mháztartás hiányának finanszírozása új alapokra helyeződik majd 1999ben. De ehhez markáns paradigmaváltásra van szükség a magyar állampapírpiacon. Hiányról, államadósságról szólva: tisztán látható az, hogy a központi költségvetés, de akár az államháztartá s egyenlege tartósan hiányt jelent, sőt tartósan növekedő hiányt jelent. Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy új kormány lépett be, úje ez a költségvetés, mennyiben új. Tisztelt
