Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP):
2225 Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Gidai Erzsébet képviselő asszony, a MIÉP képviselőcsoportjából; ő t követi majd Hargitai János képviselő úr, a Fideszképviselőcsoportból. Képviselő asszony, önt illeti a szó. DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A délelőtti hozzászólásomhoz szeretnék néhány sarokpontot va gy kritikus kérdést hozzátenni, illetve azt kiegészíteni. Az első, ami a költségvetési vitában kibukkant és lényeges kérdésnek tartjuk, az úgynevezett garancia, illetve kezességvállalások köre. Itt több helyen jelenik meg, hiszen a garancia- és kezességvá llalás mindenekelőtt a bankok területén jelenik meg, a pénzszférában. Különösen kritikus területnek tartom - legalábbis nagyon érzékenynek - a Postabank kezességvállalási ügyét. Most nem szeretnék kitérni a Postabankvitára, de a költségvetési előterjeszté sben az szerepel, hogy mintegy 75 milliárd forintnyi kezességvállalást vállalna fel a kormányzat a 110 milliárdos veszteséggel szemben. Az államháztartási törvény azonban kimondja, hogy a kiadások 1 százalékánál nagyobb kezességvállalást nem vállalhatna - ezt egyébként az Állami Számvevőszék jelentése is megállapítja , és ez az 1 százaléknak több mint kétszerese. Az tehát a véleményünk, hogy ezt a kezességvállalást nem szabad felvállalnia a kormánynak. Egyébként más módon is el lehetne érni, hogy a Postaba nk ügyét rendezzék: a bírósági felelősségre vonás mellett természetesen mindazokról a forrásokról szó lehet, amelyek a Postabanknál azzal jelentek meg, hogy a korábbi kormányzat működése idején hoztak egy olyan rendelkezést, hogy a kötelező tartalékrátát e gyedi esetként megszüntették a Postabanknál, ezért valójában a pénzszaporítás korlátlan határát biztosították a Postabank mint kereskedelmi bank számára. Ebből adódott, hogy szinte számolatlanul szórták szét a forrásokat - gondolok azokra a bizonyos 300 mi lliós "egységcsomagok"ra, de gondolom, a képviselőtársaim jelentős része is fel tudna hozni konkrét adatokat. Ezért az a javaslatunk, hogy valójában ezeket a forrásokat azoktól kellene visszahajtani, akik ezt megkapták, s ezzel a konszolidáció helyett egy más típusú vagyonelkobzás vagy egyéb úton történő forrásvisszaszerzés lenne lehetséges. Ezt a forrást természetesen más területen nagyon jól lehetne hasznosítani, akár az oktatáskutatás területén, akár pedig az egészségügyben. A másik ugyanilyen kritikus területe a költségvetésnek a Phare és az európai uniós programokra írt összegek, amelyek szétszórva szerepelnek a költségvetés különböző ágazati fejezeteiben, bár a Pénzügyminisztérium készített egy ilyen összefoglalót, amelyet önök is megkaptak, és a vég én van egy táblázat. A táblázat nem minden esetben egyezik meg a költségvetés köteteiben lévő adatokkal, mert valószínűleg gyorsan készítették, és kimaradt néhány tétel. Mindenesetre arra szeretném felhívni a figyelmet, jóllehet, hogy a Magyar Igazság és É let Pártja sem a NATOt nem szavazta meg, sem az Európai Unióhoz való csatlakozást - tehát rendkívül sok a fenntartás, mindenekelőtt egy ilyen hatástanulmány készítése szükséges ahhoz, hogy itt előbbre lehessen jutni , de ennek a költségvetülete ezért tar tozik ide, Szalay képviselő úr, mert a költségvetési tükröződése megjelenik '99ben. Tehát ezt a kiadást, ami akár a Phareprogramoknál, akár az EUs kiadásoknál megjelenik, soknak tartjuk, hiszen ezek ilyen ad hoc, szerény számítások nélkül kerültek be a költségvetésbe, és a Phareprogram igénybevételének is csak akkor van értelme, ha ez nem valami haveri alapú elosztás vagy valamiféle zárt körű kiosztás, ahogy ez nemegyszer történt az elmúlt időszakban, hanem ennek komoly pályázat alapján történő elosztás a jelenik meg. Ha valóban olyanok a pályázatok, hogy megéri, és nem kell visszajuttatni külföldi résztvevőknek a jelentős részét, akkor meggondolandó, hogy mérsékelten mennyivel lehet támogatni ezeket a Phareprogramokat. A harmadik ilyen terület, amely az egyes minisztériumi költségvetésekben jelenik meg, az úgynevezett céltámogatások vagy másképpen, pontosan fogalmazva a fejezetkezelési előirányzatok. Ez igen sok, több tízmilliárdot kitevő rész az egyes minisztériumoknál. Elég elködösített részek vannak b enne, mint fejlesztési program, és nem lehet tudni, hogy mi van a hátterében. Itt felmerül az
