Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. GIDAI ERZSÉBET, a MIÉP
2167 ugrásszerűen megnövekedtek a közműdíjak és az energiaszektor szolgáltatásainak a díja, tehát az életminőség jelentős romlása következett be. De ide sorolom azt a közgazdaságilag, pénzügyileg is nonszensz, lehetetlen helyzetet, hogy egy nem jelentkező, úgynevezett nullkamatozású hitelt, amely a Magyar Nemzeti Banknál jelent meg - ez a bizonyos hírhedt közel 2000 milliárd forint , egy húzással - és ebbe a parlament is belement, mert nem ismerte a háttérben lejátszódó folyamatokat, nem kapott információt, hiszen ezt titkosították, talán nem is kérte megfelelően - betették a költségvetés kiadását terhelő tételként, mégpedig piaci kamatozású devizahitelként. Ilyet a közgazdaságtan története, legalábbis az újkori története nem ismer! Ha bármelyik nyugati államban, amit itt nem kevesen hajlandók dicsérni, ilyen bekövetkezik, nemcsak a központi jegybank elnök ét váltják le azonnal, hanem a kormányzat is belebukhat! Ez a 2000 milliárd forintos devizahitelként szereplő tétel a költségvetésnek a legsötétebb rovata, hiszen ha megnézzük a '99es költségvetés kiadási oldalát, akkor az ez után fizetendő kamat 190 mill iárd, a tőketörlesztés, vagy pontosabban a hiteltörlesztés külön szerepel, elválasztva a pénzforgalmi szemléletben, GFSrendszerben készített költségvetéstől, ez 408 milliárd forintot tesz ki, tehát 600 milliárd forint kerül így kiemelésre a költségvetésbő l. Bizony, ha a visszaélések gyanúját is sejtető akció folyamán ezt az összeget, a 600 milliárd forintot nyújtották volna oda a megélhetést javító intézkedésekre, akkor ma a nyugdíjasoknak nem lenne panaszuk, az agyonhajszolt középkorosztály is tisztessége sebb megélhetési feltételeket kapna, és a családokat is sokkal erőteljesebben lehetne segíteni a családjavító intézkedések során. Ez egy nagyon súlyos intézkedés volt, ezért a Magyar Igazság és Élet Pártja módosító javaslatában kéri ennek a tételnek a kivé telét a költségvetésből. Felelősségre kell vonni mindazokat, akik ezt elkövették, mindenekelőtt a Magyar Nemzeti Bank elnökét, és azonnal meneszteni a posztjáról, hiszen súlyos, nemzetellenes pénzügyi cselekedeteket hajtottak végre! Egyébként hadd hívjam f el a figyelmüket, hogy az Állami Számvevőszék korábbi jelentése, amely erről az adósságkérdésről szól, említést tesz erre vonatkozóan. Sőt, ma már egyes szakértői vélemények alapján ez a közel 2000 milliárd forint nem is ekkora összeg volt, ennek egy része úgy odaírt költségvetési tételként jelenik meg! Ha tovább nézzük az adósság kérdését, ami nemegyszer felmerült már itt, ezen a pódiumon is, akkor azt mondhatjuk, hogy gyakorlatilag a költségvetésünknek és az egész gazdaságpolitikai programnak a bukását er edményezheti ez a rendkívüli mértékben feldagasztott eladósodás. Hiszen itt van a jövő évi költségvetés nagy problémája, hogy valójában a költségvetés bruttó adósságállományát, amely 6400 milliárd forint fölött van, nem csökkenti, hanem a következő évre mi ntegy 10 százalékos növekedés várható, 2000re 22 százalékos, és 2001re ennek a tételnek további 30 százalékos növekedése várható. Tehát tovább görgetjük ezt az óriási adósságlabdát, amihez természetesen társul a külföldi adósságállomány is, amit a Magyar Nemzeti Bankon keresztül futtattak, és ha így vesszük, akkor bizony, Magyarország összeg adósságállománya a bruttó nemzeti termékkel azonos, vagy valamelyest meg is haladja a nagyságát. Tehát ebből adódóan, ha ezt nem oldják meg, akkor nem tartható fenn s em az 5 százalékos gazdasági növekedés, sem egy alacsonyabb inflációs ráta, sem pedig az életminőség jelentős javulása! Nézzük meg, hogy valójában kik is fizetik meg ezeket a kiadásokat! Ezért lényeges, hogy a bevételi oldallal vessük össze. Ma, ami az 199 9es költségvetésben szerepel, részben a kamattörlesztés, ami 760 milliárd, illetve az adósságtörlesztés, ami 840 milliárd, tehát összesen 1500 milliárdról kell beszélni - és nem lehet ezt a 41. részt, ami külön szerepel a kötetben, leválasztani a költségv etés pénzforgalmi szemléletű tételeitől, együttesen kell nézni ; a bevételi oldalon az jelenik meg, hogy valójában a lakossági befizetések teszik ki a bevételek 68 százalékát! Szégyenteljesnek tartjuk - én személy szerint nemzetközileg is szégyenteljesnek tartom , hogy a társasági adó pénzintézet nélkül mindössze 8,2
