Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - CSURKA ISTVÁN, a MIÉP - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - CSURKA ISTVÁN, a MIÉP
2164 előrehalad, 5 százalékos növekedést céloz meg, ide áramlik a tőke - nem igaz! Ez az ország gyarmat! Szovjet alattvalóként , bűnös népként szerezte meg a jogot a különleges eladósodásra, a jövőfelélésre, és most vesztes félként fizet, fizet és fizet 843 941,9 millió forintot. Ezzel szemben a költségvetésnek nincsen csak 373 688 millió forint hiánya. Ez lényegében véve a külker eskedelmi mérleg hiánya. Ennyivel többet vásárolunk külföldön, vagy ennyivel kevesebbet vásárolnak tőlünk a gazdag országok, a hitelezők. Ezért ezt be kell tenni az I. fejezetbe; mindig is így volt. Csak a 843 ezer millió forint nem fér ide bele. Ezt titko lni kell - ámde le kell róni! Nincs kegyelem! A kamatot fizetni kell, mert aki nem fizeti a kamatot, azt kiteszik a szalonból. Márpedig a Magyar Köztársaságnak csak szalonképes kormánya lehet. Még Horn Gyula kormánya is szalonképes volt, sőt az volt csak i gazán szalonképes. Megállapíthatjuk tehát, hogy a Magyar Köztársaság 1999. évi központi költségvetésének 1. §a - amely kimondja, hogy a költségvetés bevételi és kiadási főösszege között csak úgy van mindösszesen 373 ezer millió forint hiány, hogy a 843 ez er millió forintos adósságfizetést és kamattörlesztést itt nem számítja fel, ebben a törvény főösszegei között nem tesz említést - hamis, elfogadhatatlan! (12.30) Éppen a lényeget takarja el, teszi jelentéktelenné, mellékessé. Ez ugyanis olyan gyakorlat, a mit évtizedek óta minden kormány folytatott. E tekintetben nincs semmiféle különbség bal- és jobboldali kormányok között. Ez az elhallgatás a legsúlyosabb következményekkel fenyegeti a magyarságot. A költségvetés készítői sehol nem adnak magyarázatot erre az elhallgatásra. 1990 óta mindegyik kormány azt ígéri, kisebb lesz az adósságteher, nem veszünk fel több kölcsönt rossz feltételekkel. De némely átmeneti megkönnyebbülések után mindig visszasüllyedünk az eladósodás posványába, és közben mindenünket elvesz ítjük, mert mindenünkről lemondunk. A játék hirdetett alapszabálya egy vastörvény: mindent külföldre (Dr. Géczi József Alajos: Úgy, úgy!) , semmit haza! A '99es költségvetés főösszegeit az határozza meg, hogy 1995ben 6,5 milliárd dollárt kellett a magyars ágnak lepengetnie tartozás fejében, és ezt az akkori kormány úgy vezényelte le, hogy jóformán mindent elvett a társadalomtól, mindent, amit csak lehetett, eladott, mégpedig mélyen áron alul. Ezért az 1997es adósságkezelésben már ismét nagy összegű hitelfe lvételek történtek, óriási számolatlan tőkekiáramlás. Ekkor történik meg az is, hogy a Magyar Nemzeti Bank rossz politikája következében felhalmozódott veszteségeit és a felelőtlen és az egész ország tönkretevő hitelfelvételek és kamatvállalások következté ben beállott veszteségeket a költségvetés átvállalja kamatostul. Ma a pótolandó hiány legnagyobb része ez. Az 1999re szóló költségvetés tehát szigorúan meghatározott mértékben eleve elrendelt, a korábbiakban keletkezett kényszerintézkedés; ez az alapvető hibája, hogy belemegy ebbe a játékba ahelyett, hogy kiszállna belőle. Mindezt a következő szemléleti hibákban és tévedésekben lehet megállapítani - hogy ebben gyökeredzik: Téves az a tétel, miszerint Magyarországnak most már nincs más lehetősége, mint fize tni a kamatokat és engedékenyen belesimulni egy széteső, romló világgazdasági rendszerbe, az adóskiszolgáltatottság rendszerébe, és a kormánynak emiatt nincs lehetősége könnyítéseket, elengedéseket, törlesztési kedvezményeket, időket kérni. Hibás és téves az a felfogás, hogy ebből a csapdából a költségvetés minden évben való belső átszerkesztésével, elvonásos gazdálkodással, ésszerűsítéssel és takarékoskodással ki lehet kecmeregni, és így ez a rendszer nem vezet Magyarország végső felszámolásához. Hibás és téves az a szemlélet, hogy a külföldieknek ellenőrzés, szabályozás és korlátozás nélkül átengedett magyar gazdaság talaján kifejlődhet az új magyar középosztály, megerősödhetnek a hazai vállalkozások, megteremhet a saját kultúra és felvirágoztatható az ors zág.
