Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ
2153 egyszerű en nincs mód már a korrekciókra, kormánypárti képviselőtársaimnak sincs módja korrekcióra sem az adótörvényekben, sem az adójóváírás, sem az adóba beépített szociális támogatások esetében, sem a társadalombiztosítási járulékok mértékének a meghatározásában , sem a jövedéki adóknál, sem az illetékeknél, sem a helyi adók esetében, és lehetne tovább sorolni azokat a törvényeket, amelyek elfogadásával a bevételi oldal pozícióit már bebetonoztuk. A bevételi oldallal kapcsolatban persze hadd jegyezzem meg - és az itteni bizonytalanságokra majd még vissza fogok térni , hogy e tekintetben sem konzisztens a kormányzat magatartása. Mindezek következményeként már most, a költségvetés tárgyalásának megkezdésekor is determinált egy jelentős jövedelemátrendezés, elsősorba n a nyugdíjasok és a rászorulók rovására történő jövedelemátrendezés, amivel már egész egyszerűen nem tudunk, tisztelt képviselőtársaim, mit kezdeni. Ez azt jelenti, hogy ezen törvények elfogadásával már több mint 100 milliárd forintot elköltött a kormányp árti oldal, ezért aztán egyéb, a költségvetésben egyébként megjelenített céljait már nem vagy csak korlátozottan képes elérni. És ekkor ahhoz az eszközhöz fordul, hogy a bevételeket túltervezi. Ha valaki összehasonlítja az adótörvényekhez és a költségvetés hez benyújtott bevételi terveket, akkor azt látja, hogy miközben a benyújtott törvények lényegesen nem változtak meg, az adóbevételek fokozatosan emelkedtek, mint amikor a rossz gyerek masszírozza a lázmérőt, hogy minél följebb menjen a higany, esetleg ne kelljen másnap dolgozatot írni. Így van ezzel a kormány is: addig dörzsölte a lázmérőt, amíg nem tudott kimutatni annyi bevételt, amit aztán majd valamilyen módon szétosztogatva mégiscsak tudott produkálni valamifajta egyensúlyt. A kiadási oldal feszültség eiről előttem már többen szóltak, egyetértek velük. A költségvetés nem veszi teljes mértékben figyelembe a világgazdasági folyamatok hatásait. A kettő - magas a bevétel, alacsony a kiadás tervezett része - együttes következményeként nőhet a költségvetés hi ánya, a másik oldalon pedig a külső körülmények megváltozása következményeként növekedésnek indulhat az eladósodás, ez pedig a későbbiek során jelenthet nagy veszélyeket, esetleg nem '99ben, hanem például már a 2000. évben. Az állításokkal ellentétben nem növeli a beruházásokra fordítható összegeket, ezzel szemben lényegesen többet költ saját magára, mint a korábbi években. A központi intézmények, minisztériumok költségvetési kiadásai 30 százalékot meghaladó mértékben nőnek. (11.40) A kisvállalkozásoknak s emmit nem ad a költségvetés, a társadalombiztosítási rendszer átalakításával a kisvállalkozásokat rosszabb helyzetbe hozza, egyébként pedig növeli az APEH általi fenyegetettségüket. Ez nem az, tisztelt képviselőtársaim, mint amiről olyan sok szépet hallhat tunk az önök választási kampányában! Az önkormányzatok támogatását, ahogy említettem, 9 százalékkal növeli a költségvetés, a központi intézmények támogatását több mint 30 százalékkal, miközben az önkormányzatok esetében odadelegálja a közalkalmazottakkal k apcsolatos problémákat, és a szociális problémák megoldását tőlük fogja várni támogatások nélkül. A központi intézményekre, minisztériumokra - ahogy említettem - 30 százalék többletkiadás jut, az önkormányzatok támogatása 9 százalékkal nő. Mindez együtt mu tatja a kormányzat központosító törekvéseit, vagyis azt is, hogyan gondolkodik az önkormányzatokról, az önkormányzatok önállóságáról. Természetesen érzékeli a gazdasági környezet változását, az ebben levő bizonytalanságokat, de miután bebetonozta mozgáster ét a korábban elfogadott törvényekkel, a probléma kezelésére rossz módszert választ. Úgy képez tartalékot, hogy először odaadja a támogatásokat, majd rögtön vissza is veszi. Gondoljuk ezt végig - és mindennek a következményeit - az egyébként rossz pozíciób a hozott önkormányzatok esetében. Ráadásul megtartja magának a jogot arra, hogy az így képzett tartalékokat később szabadon bármire elkölthesse, ezzel aztán jelentős összegeket von ki a parlament ellenőrzése, fennhatósága alól.
