Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSÚCS LÁSZLÓ, az FKGP
2145 mint tudjuk - hegyeket mozgathatunk meg. No meg felépíthetjük a mi országunkat, amiben minden jó szándékú ember végre otthonára találhat. Ne becsüljük le a hit és a remény országépítő erejét! Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt frakciója jó szívvel fogadja és támogatja a törvényjavaslatból kiolvasható prioritásokat. Azt például, hogy kiemelt szerephez jut a közbiztonság erősítése, a humán tőke fejlesztése, annak keretében a családtámogatás, a kultúra és a hitélet kiadása. A kisgazdák programjában mindig meghatározó jelentőségű volt és maradt a regionális és kistérségi aránytalanságok mérséklése, a vidékfejlesztés. És mint tudjuk, a vidékfejlesztés elválaszthatatlan részét képezi az agrártámogatás, amelynek megkülönböztetett finanszírozása bizakodásra ad okot. Megnyugvással fogadjuk azt is, hogy a honvédelmi fejezetben közel 25 százalékos fejlesztésre nyílik lehetőség. A jövőépítés szempontjából ugyancsak meghatározó jelentőségű az euroatlanti csatlakozás e lőkészítésének megfelelő finanszírozása, noha az az egyes fejezeteknél meglehetősen szétparcellázva jelentkezik. Ha tudjuk - márpedig jól tudjuk , hogy a csatlakozással milyen feladatok hárulnak ránk, akkor talán helyesebb volna a rendelkezésre álló forrá sok eddiginél összevontabb, célra orientáltabb kezelése. Ezzel lényegében egy olyan projektszemléletet érvényesíthetnénk, ami az e célra rendelkezésünkre álló, amúgy nem túl bő forrás ismeretében a hatékonyabb gazdálkodás esélyét teremti meg. A teljesség igénye nélkül említett feladatok és fejezetek kiemelt támogatása - különösen a korábbi évek költségvetésének tükrében - markánsan jelzi a polgári kormány által képviselt új értékrendet. Reményünk szerint a jelzett prioritások segítenek helyreál lítani a tudatosan megzavart értékrendet, és az alkotó energiákat képesek felszabadítani. Itt érdemes megemlíteni például azt, hogy a most megszavazott adótörvények némely módosítása kifejezetten ösztönöz a munkavállalásra. Ilyen például a gyermekek utáni adókedvezmény bevezetése. Persze az is igaz, hogy annak főként a munkanélkülieket hátrányosan érintő következményeivel is számolnunk kell. A javaslat gyökeresen szakít a humán szférát közvetlenül vagy közvetve sújtó sokéves alulfinanszírozással. Annak pusz tító következményét megszenvedtük mindannyian a bűnözés soha nem tapasztalt elburjánzásával, az emberek félelemben tartásával, a kórházak összevonásával, az ágyszámok eszelős csökkentésével, az iskolák és az egyetemek lehetetlen állapotban lebegtetésével é s a kultúra, különösen az értékálló, egyetemes és nemzeti kultúra kisemmizésével. Miért és kinek jó az, ha gyorsuló ütemben fogyatkozunk életekben, kultúránkban és anyagi javainkban? A kormány programjához igazodó javaslat mindenre megadja a megnyugtató vá laszt. Kiemelten azt finanszírozza, ami a romló folyamatok megfékezését ígéri. Igaz, most meg a jelenünket mentő, egyben a jövőnket építő értékrendünk kiemelt finanszírozása miatt támadnak bennünket azok, akik más értékrend képviselői. Szemünkre vetik, hog y a helyi önkormányzatoknak nyújtott források mindössze 10 százalékkal bővülnek - ami, tudjuk, így teljesen nem igaz , miközben a központi költségvetési szervek támogatása közel 30 százalékkal növekszik. A szembeállítás nem szerencsés, még inkább egy olya n következtetés levonása, hogy lámlám, a polgári kormány gátlástalanul központosít. Ha másként gondolkodik is, jól tudják, hogy a kiemelten finanszírozott területeken csak a sokéves alulfinanszírozással elkövetett mulasztás felszámolására teszünk kísérlet et. Azt pedig az egyik évről a másikra ugyanúgy nem lehet káros következményeivel megszüntetni, mint ahogy a kilátásba helyezett és elkerülhetetlen reform azonnali és teljes körű bevezetése is megrázkódtatná az országot. Mindez a költségvetés nyelvére lefo rdítva azt jelenti, ha szem elől tévesztjük a helyzet fokozatos konszolidálásának igényét, akkor a költségvetés hiánya pillanatok alatt többszöröse lehet a javaslatban szereplő 374 milliárdnak. Ez utóbbi kockázatát, a pénzügyi egyensúly felborulását viszon t egyetlen felelős pénzügyi kormányzat sem vállalhatja. Visszatérve a központi költségvetési szervek és a helyi önkormányzatok eltérő mértékű finanszírozásának nem szerencsés szembeállítására, az nem az önkormányzatok súlyának és szerepének alábecsülése, h anem csupán a pénzügyi realitásokkal való szembesülés szomorú következménye. Ugyanakkor az önkormányzatok kétségtelenül nehéz helyzetét értékelve arról sem
