Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 17 (29. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - DR. SZABÓ ERIKA jegyző: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZÁJER JÓZSEF, a Fidesz
2136 szerint 1994től '98ig azért volt négy szűk esztendő, ha nem is Tocsik Mártának, de legalábbis a bérből és fizetésből élőknek, hogy 1999re már tejjel és mézzel folyó Kánaán jusson az embereknek osztályrészül. Saját könyvelésük és leltáruk szerint tele kasszát hagytak az új, 1998ban megválasztott polgári kormányra. Sajnos, ez a mérleg, igen tisztelt képviselőtársaim, hamis, körülbelül annyira felel meg a valóságnak, mint a Postabanknál folytatott korábbi könyvvizsgálatok. Az új kor mány az átvételkor a leltárt ellenőrizve, pontról pontra hatalmas hiányokat talál, és ez a leltár még nem fejeződött be. Egy ilyen pénzelnyelő fekete lyuk volt a Postabank, amely részben állami, részben lakossági pénzből valószínűleg színlelt szerződésekre , ráfizetéses bulvárlapokra, magántévé támogatására költött óriási összegeket. (10.10) Ilyen volt az oly sikeresnek mondott privatizációs és koncessziós szerződések egy része, melynek során titkos záradékok húznak ki ma milliárdokat az állam zsebéből. Ilye n tétel volt a pártérdekből kinevezett közalkalmazottak végkielégítése az új kormány hivatalba lépése előtt, még az előző kormány által foganatosítottan. Ilyen tétel továbbá a Nemzeti Színház építési feltételeinek mindenfajta kormányfelhatalmazás nélküli j ogtalan, önkényes megváltoztatása az adófizetők kárára. Ilyen a Magyar Fejlesztési Bank vagy a Nemzeti Bank bécsi leányvállalata által okozott óriási kár. Az így elveszett 200300 milliárd forintból biztosan többre juthatna ma az ország. Mindezek fényében a jövő évi javulásokat fitymáló volt kormánypárti megnyilvánulások súlytalanok; ehelyett, tisztelt képviselőtársaim, szívesen hallgatnánk azt, amikor számot adnak arról, hogy hová lett ez a 200300 milliárd elúszott forint. Tisztelt Ház! A mostani javaslat alapját közösen vallott értékek jelentik. Tudjuk, hogy egyszerre lehetetlen valamennyi területen áttörést elérni, a társadalmi felemelkedés követelményét egyeztetni kell az ország versenyképességének igényével. Ez a feladat nem megoldhatatlan, de a gazdas ági és a politikai élet szereplőinek együttes munkáját kívánja. Az egyik legfőbb ellenségünk az infláció, amely jövőre ismét csökken, és várhatóan mértéke nem haladja meg a 11 százalékot. Nem véletlen, hogy a kormány máris jelentősen csökkenti a vállalkozá sok terheit, s ezzel azt kívánja kifejezésre juttatni, hogy számít a polgárok alkotóerejére és kezdeményezőkészségére. Erről szól a társadalombiztosítási járulék jelentős mértékű csökkentése. Tisztelt Országgyűlés! Ez a költségvetés fontos állomás a magyar országi hosszú gazdasági átmenet lezárásában. Tíz éve már, hogy megindult a szocializmus romjain az a próbálkozás, amelynek ma már az elnevezésében sem tudunk egyetérteni; van, aki rendszerváltásnak nevezi, mások rendszerváltoztatásnak hívják, ismét mások semlegesen átmenetről beszélnek. Emlékezzünk arra, hogyan is festett az elképzelés, amelyet a jövőbe vetítve elképzeltünk a magyar fejlődésről! Úgy hittük, hogy a demokrácia és a szabadpiac egyszerre teremthető meg a '90es Magyarországán. Politikától függ etlen, autonóm gazdasági eszméje volt ez a tiszta pálya kiépítésének igénye, ahol a tehetségesek jutnak a legtovább. A évtized során át kellett értékelni az állam szerepéről vallott felfogást. A társadalomban olyan nemkívánatos folyamatok indultak el és er ősödtek meg, amelyek az őszinte demokratának és a biztonságos polgári piacgazdaság híveinek nem lehetnek helyeselhetőek. Tisztelt Ház! Az elmúlt évtized gazdasági változásai óriási árat követeltek a polgárok döntő többségétől. A jövedelmek közötti olló túl ságosan tágra nyílt, az utóbbi években a felső egymillió részesedése az összjövedelemből dinamikusan nőtt, míg a középrétegek és a szegények pozíciója jelentősen romlott. Ebben a helyzetben felelős kormánynak nem lehet egyéb társadalompolitikai célja, mint a középrétegek talpra állítása és a szegénység továbbterjedésének megakadályozása, annak megakadályozása, hogy a középosztály alsó része reménytelenül és végérvényesen a szegények közé csússzon. A kormány biztosítani akarja a felemelkedés lehetőségét a ve szélyeztetett társadalmi csoportok számára, azok számára, akik saját erejüket, törekvésüket hajlandóak beleadni e
