Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 16 (28. szám) - A miniszterek feladat- és hatáskörének változásával, valamint az Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - FEHÉRVÁRI TAMÁS, az ifjúsági és sportbizottság előadója: - ELNÖK (dr. Áder János): - SZABÓ IMRE, az ifjúsági és sportbizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
2048 Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagy figyelemmel hallgattam az előttem szóló Fehérvári képviselőtársamat, mert a tényszerűséghez hozzátartozik, hogy a bizottsági ülésen a kisebbségi véleményt megfogalmazók kérdésein és véleményein kívül más nem hangzott el. Természetesen ezt a munkaformát is el lehet fogadni és be lehet vezetni a Ház működésébe, de azt gondol om, sokkal szerencsésebb lett volna, ha már a miniszter úr nem tudott a jelenlétével megtisztelni bennünket, akkor vagy a leendő vagy a kijelölt vagy az azóta már esetleg kinevezett államtitkárok vagy azoknak a helyettesei, nem pedig egy 23 éves joggyakorn ok hölgy képviseli a kormányt azon a bizottsági ülésen, akiről ha egyszerűen szeretnék beszámolni, akkor azt mondhatnám, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ez a kisebbségi vélemény megerősödött és most itt testet ölthet önök előtt. Hiszen az illető, egyébként igen kellemes megjelenésű hölgy, egyetlen érdemi kérdésre nem tudott válaszolni, a legjobb esetben időnként mellébeszélt. (Derültség az MSZP soraiból.) Ez a tárgyilagos és tényszerű bizottsági helyzetképhez hozzátartozik. Ezen túlmenően lényegesen jobban zavart bennünket azonban az, hogy az előttünk lévő előterjesztés az Ifjúsági és Sportminisztérium területére vonatkozóan egy olyan szellemiséget, gondolatiságot jelenít meg, amely mindenképpen visszalépés - megítélésünk szerint - a magyar sportigazgatásban és abban a felfogásban, amelyet az előző parlament által elfogadott sporttörvény jelenít meg. Jelesül itt arról van szó, hogy az a többezer egyébként ifjúsági és sportegyesület, amely az 1989. évi II. számú egyesülési törvény alapján jött létre, tehát mag át joggal tekintheti a civil, azaz a polgári társadalom részeként egy olyan döntéshozatali folyamat részének, amelyben talán a véleményalkotáson kívül a döntéshozatalban való részvételére is igényt tartanak. Mint ahogy a delegálás lehetőségét az előző spor ttörvény megadta ezeknek a szervezeteknek, úgy ez a sportminisztériumi előterjesztés ezt a lehetőséget megvonja, és a kijelölés, a felkérés lehetőségét a központi hatalomgyakorlás eszközeként a miniszter számára biztosítja. Teszi ezt mind az ifjúsági ügyek területén, mind a tanácsadó testületben átváltozott sporttanács területén, mind pedig a két közalapítványból összevont új közalapítvány kuratóriumi tagjainak esetében. (23.50) Nem gondolom, hogy szerencsés ennek a két közalapítványnak az ilyenként való ö sszevonása, és csak a tárgyilagosság kedvéért szeretném megemlíteni, hogy ez a bizottság ülésén a külső, felkért szakértők szájából is elhangzott, úgyhogy az átláthatóbb, a racionálisabb, a költségkímélőbb finanszírozás most ebben a teremben hangzott el el őször. Kíváncsiak vagyunk, és természetesen várjuk azokat a szakmai érveket, amelyek tekintetében meggyőzhetőek vagyunk ebben az ügyben. Legjobb ismereteim szerint erre a következő menetben, a következő bizottsági ülésen kerülhet majd sor, amikor a két köz alapítvány beszámol a bizottság tagjainak. Remélem, hogy akkor már lesznek konkrét ismereteik is, nemcsak szlogenek és szólamok mentén sikerül majd a bizottság többségi tagjainak véleményét hallanunk. Azt gondolom, hogy nem szerencsés dolog a civil társada lom egy olyan szegmensét, ahol az utánpótlásneveléstől, a szabadidősporttól, az élsporton keresztül a versenyrendszer egésze, gyakorlatilag mindene egyesületekben zajlik, egy olyan túlcentralizált, állami irányítású központi hatalom irányítása alá vonni, amely az államigazgatás e területén, a sportban és bizonyos területen az ifjúságban is a civil társadalomtól teljesen idegen. Szeretném hangsúlyozni, hogy a bizottságunk nem az Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozása ellen szólt, tehát a kisebbségi vélem ény sem ez ellen öltött testet, hanem az ellen a szellem ellen, az ellen a gondolatiság ellen, amely ennek a minisztériumnak a létrehozása mentén, ennek az oldalvizén, farvizén evez be a törvénybe, amivel a továbbiakban sem tudunk egyetérteni, és természet esen a részletes vitában, illetve a módosító indítványok kapcsán megpróbáljuk még nyomatékosabban kifejteni. Mindezek alapján a kisebbségi véleményt megjelenítők nem tartották alkalmasnak általános vitára. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
