Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 16 (28. szám) - Az igazságszolgáltatással kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az ítélőtáblák és a fellebviteli főügyészségek felállításával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz):
2009 hogy más is beletenyerelhessen. Az ítélőtáblák körüli vihar - elnézést a szentségtörő mondatért - valójában csupán egy pohár vizet kavar fel , viszont egyesek elszántan roppantgatják a poharat, és szórják szét az üvegcserepeket. Pedig a tényállás egyszerű, a kiváltó okok áttekinthetőek, és egy kissé színpadi jelleget öltenek a vihart kísérő mesterséges mennydörgések és villámlások. A történet v alójában a konszenzusos döntéshozatalra felépített alkotmányelőkészítő bizottságban kezdődött, ahol a szabályozási elvekbe nem sikerült beépíteni a vadhajtásai miatt az általános európai gyakorlattól és a magyar közjogi hagyományoktól jelentősen eltérő ig azságügyi reform alkotmányba kívánkozó rendelkezéseit. A sikertelenség azonban csak növelte a harci elszántságot, és ami nem sikerült ott, azt a kétharmados többség birtokában erőből átverték az Országgyűlésen, hiszen akkor az erő fitogtatása még dicsőségn ek számított, nem úgy, mint most, amikor egy kisebb arányú, többségi akarat érvényesítése is már hatalmi tébolynak minősül. (Taps a Fidesz és az MSZP soraiból. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Bravó!) Tisztelt Országgyűlés! Most ne beszéljünk az igazságü gyi reformról! Ebben a vitában erre nincs kereseti kérelem, most csupán az ítélőtáblák léte körül zajlik a csata, ami azért is érdekes, mert ez a reform olyan pontja, amelyben szinte teljes volt az egyetértés. Az ítélőtáblák létrehozásának szükségességét a jelenlegi kormánypártok sem vitatták - minden ellenkező híresztelés dacára, ehhez elég a jegyzőkönyveket megnézni , mert ez megfelelt a magyar közjogi hagyományoknak, és áttekinthetővé, szellősebbé teszi a bírósági fórumrendszert. A vita kizárólag arra k orlátozódott, hogy az ítélőtáblák mikor és hol kezdjék meg működésüket. A vitában annak idején igyekeztünk felhívni a figyelmet arra, hogy okos ember nem épít a negyedik emeletre egy újabb emeletet, amikor a harmadik emeleten még beázik a tető, és az épüle t szigetelése is hiányos. Tényekkel igyekeztünk igazolni a gyors indulás személyi és tárgyi feltételeinek hiányát, és feltártuk egy meggondolatlan döntés várható, kedvezőtlen hatásait. Az igazságügyi reform lázálmának megkoronázására törekvő akkori elszánt kormánynál azonban az érvek süket fülekre találtak, és lazán átverték az Országgyűlésen az 1997. évi LXIX. törvényt is, amely szerint 1999. január 1jén Budapesten, Szegeden és Pécsett, 2003. január 1jén pedig Debrecenben és Győrben kezdi meg működését a z ítélőtábla. (Dr. Hack Péter: Legkésőbb!) - Legkésőbb, így van. Amitől féltünk, bekövetkezett, mert elmaradtak az igazságügyi reform ígért áldásai; sem a korábban megszületett eljárási törvények, sem az új szervezeti törvény nem eredményezett semmiféle ér zékelhető javulást az igazságszolgáltatás működésében. A pertartam változatlan maradt, és az ügyhátralék növekedett. A jogkereső állampolgárok mindezért természetesen kit tennének felelőssé? A kormányt - hiszen egy normális állampolgárnak is bajos megmagya rázni, mert nem hajlandó elhinni, hogy a kormánynak semmi köze az igazságszolgáltatáshoz. Az előző kormány a bírói hatalmi ágat korlátlanná tette, a bíróságok igazgatásának központi feladatait a világon egyedülálló összetételű Országos Igazságszolgáltatási Tanács látja el, az OIT elnöke nem interpellálható, csupán évente tájékoztatja az Országgyűlést a bíróságok általános helyzetéről és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács igazgatási tevékenységéről. Az Igazságügyi Minisztériumnak, tisztelt Országgyűlés, már önálló épülete sincs, társbérletbe kényszerült, és intézményi vonatkozásban legfeljebb a büntetésvégrehajtást felügyeli. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács létrejöttével tehát a bírói hatalom önigazgatási jellegűvé vált, viszont a kormány változ atlanul felelős a törvények végrehajtásáért, és ha nincsenek is külső igazgatási jogosítványai a hatékony igazságszolgáltatás érvényesítésére, mégis felelős az igazságszolgáltatás működőképességének biztosításáért. A felelősség érvényesítésének két közvete tt eszközével rendelkezik csupán: a jogalkotással és a költségvetési támogatással. A három ítélőtábla működésének legkésőbb 1999 januári megkezdéséből származható joghátrányok elhárítása érdekében a kormány lépéskényszerbe került, és még idő ben benyújtotta az ítélőtáblák működésének elhalasztását is tartalmazó törvényjavaslatot és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslatot.
